Sport

2013.08.29. 11:01

Cipő, tornaterem, utazás

Az anyagiak megléte vagy nem léte alapvetően befolyásolja a diáksport működését, a versenyeztetést, ezzel együtt a fejlődésre kínálkozó esély megteremtését.

Bódi Csaba

A Magyar Diáksport Szövetség (MDSZ) munkatársai, megyei tankerületi igazgatók és DSB-vezetők vettek részt a Heves Megyei Diák-, és Szabadidősport Egyesület (HMDSZE) tanév-előkészítő értekezletén, ahol figyelmet érdemlő témának nem voltak híján a résztvevők.

„Az iskolaigazgató lássa meg annak a gyereknek az arckifejezését, aki győztesként végez egy versenyen, próbálja átélni azt az örömet, amit egy 10 éves diák érezhet a siker után, és amit soha nem tapasztal – mondjuk – egy matekórán szerzett ötös miatt.” Bélapátfalvi testnevelőként Horváth Tamás állt elő ezzel a példával, amikor a rendezvényeken történő részvétel lehetőségeinek megteremtése került szóba. A különféle sporteseményekre való utazás témája a pénz miatt érdemelt elsődlegességet, mint ahogy az anyagiak megléte vagy nem léte alapvetően befolyásolja a diáksport működését, a versenyeztetést, ezzel együtt a fejlődésre kínálkozó esély megteremtését.

Nagyon is értik a testnevelők, hogy az intézményvezetők folytonos nyomás alatt dolgoznak a kiadások minimalizását illetően, ám azt azért nehéz elképzelni, hogy a költségvetés tervezésekor csupán azt veszik figyelembe, hogy majd a Diákolimpia Országos Döntőjére eljutást támogatják, a selejtezőkre buszozást  nem... Horváth Tamás egyetértett Bíró Csabával azzal, hogy az MDSZ versenyrendszere a legjobb sportágválasztó, ám „ez abban az esetben érvényesül igazán, ha a gyerek el is jut az adott megméretésre.”

A problémák gyökere teljesen mégsem idáig vezet. „Ott kezdődik a gond, amikor a labdarúgó megyei döntőre csak azt a hat gyereket tudja elvinni a kolléga, akinek van megfelelő cipője.” A Heves Megyei Diák-, és Szabadidősport Egyesület elnökeként Bíró az általuk szervezett hozzávetőleg 80 rendezvény kapcsán kitért arra is, hogy ezen helyszínekért szerencsés módon nem kell bérleti díjat fizetniük, amire nem is futná az évente 5–6 millió forintra rúgó büdzséből. És akkor megint a piszkos anyagiak: amikor a mindennapos testnevelés kérdése napirendre került, a bevezetett intézkedés mellett kardoskodók sem hagyták ki annak megjegyzését, hogy ők bizony nem ilyen „lovat akartak”. Az államnak a feladat mellé kellene rendelni a forrást, ám e helyett csak az érkezik válaszként, hogy a helyi adottságokat és lehetőségeket kell jobban kihasználni.

Boconádon is fanyaloghatnának, hogy a kastélykert sportra használt területe közel sincs köszönőviszonyban a felkészülés optimális színhelyével. Kovács Gyulát azonban ez nem zavarja abban, hogy eredményes súlylökők sorát nevelje ki. Igaz, ez nem jelenti azt, hogy többre nem is vágyik tanítványaival.

A sikerélmény fontosságát Bíró Csaba is a diáksport egyik legfőbb értékeként emelte ki, gyorsan mellékelve azt az eredménylistát, amely a jelentős előrelépésről tanúskodik. A kimutatás szerint az országos jegyzékben Heves megye a 2007/2008-as tanévben rögzített 19. helyről 2012-ben a nyolcadikra lépett előre, és ez a pozíció még jobb lehetne, ha a népesség és terület arányában súlyoznák az adatokat.

A rövid távú stratégiában elsődlegességet élvező versenyrendszer működtetésén túl azt tűzte zászlajára a HMDSZE, hogy a finanszírozás stabil lábakon álljon, megoldódjon a titkár helyzete, a DSB vezetők tiszteletdíjban részesüljenek és fejlesszék az informatikai rendszert.
Ennek a matekosok is örülnének. 

[caption id="" align="alignleft" width="360"] Ahol van terem, ott elvileg nem jelent gondot naponta testnevelésórát tartani, de ahol nincs... Fotó: Lénárt Márton Képünk illusztráció
[/caption]

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!