Nem csak hobbi: a lovaglás egy méltatlanul alábecsült sport

A közvéleménytől sokszor hallok olyan megjegyzéseket, hogy a lovon csak ülni kell, a ló dolgozik és fárad el az ember helyett. Lovas szemmel nézve azonban: ez egy kemény sport. Együtt kell működni egy hatszáz kilós állattal. Ezt az együttműködést tulajdonképpen a lovasnak kell elérnie, neki kell irányítani. A lovaglás precíz mozdulatokon alapul, ahol egy apró hiba is gondokat okozhat. A ló mindig megmutatja a hibáinkat, amiből tanulhat az ember. Alábecsülik ezt a sportot, pedig olimpián is szerepel. A lovaglás életstílus.

Az ember kapcsolatot teremt egy másik élőlénnyel, amelynek önálló gondolatai vannak. Ebből kifolyólag kicsit veszélyes is, mindig ott a baleset kockázata. Igaz, a balesetek 95 százaléka nem végződik súlyosan... Ezért is fontos a precizitás. A balesetek általában mindig a lovas hibájából történnek, az állat egyszerűen csak ösztönösen cselekszik.

Azért, hogy elkerüljük a baleseteket, és eredményesek legyünk, a lovaglás folyamatos koncentrációt igényel a lótól és a lovastól egyaránt, így fejleszthető a koncentrációs képesség. Ezen kívül nem is gondolnánk, de szinte minden izmot megmozgat, sokszor a vállamban és a karomban is érzek izomlázat, nem csak a lábaimban. Mindezeken felül pedig nagyon szoros ló-lovas kapcsolatok alakulnak ki, ha már régóta űzzük a sportot.

Egy ló ugyanolyan hűséges társ tud lenni, akár egy kutya. Ugyanúgy felismeri a gazdáját, és a maga módján mutatja ki kötődését gazdája iránt. Sőt még azt is érzi, hogy mikor ki és milyen tudású lovas ül a hátán. Összességében úgy gondolom, hogy semmiképpen sem szabad alábecsülni ezt a sportot, hiszen ez az egyik legnehezebb és legszebb hobbi, szórakozás és kikapcsolódás egyben. A lovas pedig egy igazi társra lel sporttársában, a lóban.