Világszerte vannak már szobrai, végre Egerben is lesz – webkamerán figyelhetjük

Bár Bea számára nem újdonság, hogy figyelő szemek előtt farag, azért mégis különös izgalommal kezdett az egri szoborhoz, hiszen szülővárosában kapott végre lehetőséget sok-sok év után.
– Csebokszos gyerek voltam, a helyszín ahol a Generációk áll majd két percre van anyukám kis paneljétől, ezért vagyok most még annál is izgatottabb, mint általában. Tűzről pattant lány vagyok, de ez most tényleg nagy öröm. Harmincöt éves leszek az idén, ez az egri a harmincharmadik köztéri szobrom: úgy néz ki  meglesz a harmincöt ebben az évben. Ennek ellenére úgy érzem bizonyítanom kell még nagyon sokat, mert nőként, fiatalon nehéz elfogadtatnia magát az embernek. Különösen Magyarországon.

Bea úgy érzi, hiába vannak már szobrai világszerte, tizenegy országban, hiába a referenciák, mégis gyakran szembesül vele itthon: mit akar ez az egri lány?.
– Ezért is érzem Istentől jövő hívásnak ezt a szobrot. Évek óta dolgozom, dolgozunk ezért a barátaimmal, a nagy-nagy egri családommal, hogy megvalósuljon. Úgy érzem most megtalálta ez a szobor is a helyét, mert minden alkotásnak megvan a maga helye. A Generációknak úgy érzem jó helye lesz ott, ahová tervezik. Úgy tudom a tér is kap nevet, talán Nemzedékek tere lesz, és nem az egykori fényszobor helyeként fogják emlegetni – osztotta meg Bea. – Hiszem, hogy annak az elveszettnek látszó generációnak lesz a szobra, amelynek én is a tagja vagyok. A kortársaim közül sokan külföldre mentek, itt nem találták meg a boldogulás lehetőségét.

A sorstársaimnak szeretnék üzenni vele, hogy van út vissza a gyökerekhez, hiszen én is külföldön dolgozom, és gyakorlatilag ott is élek már egy évtizede szinte, mióta szobrászként bizonyítani próbálok. Törökországban végzem most a doktori iskolát, ott kaptam rá lehetőséget. Itthon nem sikerült felvételt nyernem, de én komolyan gondoltam, hogy tanítani szeretnék majd, ha megöregszem. Mert öregszem, ugye? – nevet rám azzal a hihetetlen energiával, ahogyan csak Rostás Bea Piros tud.
Bea nem az a feladós típus, tudja mit akar, de nem minden áron. Hisz a barátság erejében, és a két darabban Székelyhidasról Egerbe hozott negyven tonnás mészkőtömb megérkezése óta bárki számára világos lehet, mire gondol.

[caption id="" align="alignleft" width="360"] Ilyen volt, ilyen lesz. Rostás Bea Piros a mészkőtömbre rakott bronzszobrocskán mutatja milyen lesz a Generációk, ha elkészül FOTÓ: GÁL GÁBOR
[/caption]

Egy webkamera előtt zajlik az alkotó munka, így bárki láthatja, hogyan dolgozik a hatalmas kövön flexszel, de azt is, hogyan költi el uzsonnáját, amit a barátai visznek neki. Beánál nagy a forgalom, érkeznek a csokoládék, szalonnák, hiszen kell az energia, van aki egri borral, vagy éppen csak egy kis biztatással tér be az egykori 3-as iskola udvarára, hogy üdvözölje a hazataláló szobrászlányt. Jó látni, ahogy sokan örülnek együtt Beával.

– Sok embernek vagyok hálás. Elsősorban annak a sok-sok embernek, akik barátként, pajtásként mindig biztattak, segítettek, segítenek. Azért, hogy ez a szobor létrejöhet Rázsi Botond lobbizott sokat. Ő most alpolgármester, de nem ez a lényeg, a barátság sokkal fontosabb. Félek a név szerinti felsorolástól, mert óhatatlan, hogy ki ne hagyjak valakit, de Protovinné Zsilinszky Erzsébetet, Csarnó Ákost is azok között kell említenem, akik tettek azért, hogy abban a városban is legyen szobrom, ahol születtem. Úgy látom, Habis László polgármester is mellém állt, és ez nagyon jó érzés. De nehogy valaki félreértsen. Én nem politizálok, attól távol akarok maradni, hiszen az én mandátumom nem négy, vagy éppen nyolc évre szól.

Generációk a Nemzedékek terén hamarosan
A négy és fél méteres szobor egyelőre az egykori 3-as iskola udvarán formálódik. Beának tériszonya van, így amíg lehet a fektetett kövön dolgozik. A mészkőtömböt a szobrász maga választotta ki. Messziről, az erdélyi Székelyhidasról hozták neki. Fontosnak tartotta, hogy a szülőhelyén felállítandó első magyarországi szobrát magyar kőből faragja. Munkáját a Nemzeti Kulturális Alaptól elnyert támogatás és Eger város önkormányzata támogatja. A határidő szoros, május végére végeznie kell az alkotással, amelyet a tervek szerint júniusban avatnak majd fel. Addig hétköznapokon úgy tervezi reggel héttől este hétig dolgozik, részt vesz két külföldi szimpóziumon, és ha minden jól megy júniusban levizsgázik Ankarában is.