Barát, vagy csak annak tűnik?

Cikkek és blogok ezrei szólnak a barátságról... Mi újat lehet még erről a témáról mondani? Talán egy fontos szabályt járjunk most körül: az igazi barát abban segít minket, hogy jobban érezzük magunkat a világban, hogy boldogabbak lehessünk.

Mindennapi életünk úgyis tele van problémákkal, konfliktusokkal, elháríthatatlannak tűnő akadályokkal. Ilyenkor egy jó barát társasága lehet a legjobb gyógyszer dühünk, csalódottságunk és negatív energiáink levezetésére.

Barátaink ilyen helyzetekben megértőek, empatikusan viselkednek, érzékelik a problémáinkat. A bajban is képesek felvidítani minket, és visszaadhatják hitünket a mindennapi küzdelmekhez. Vannak persze olyanok is, akik szintén barátainknak tűnnek, de képtelenek örömöt okozni nekünk, inkább csak megterhelőek számunkra, és negatív érzelmeket gerjesztenek bennünk. Az egeszsegkalauz.hu összegyűjtötte, kik ők és hogyan oldhatjuk meg a velük kapcsolatos problémákat!

1. A „versengő” barát

Ő az, aki a mi történeteinket, gondjainkat mindig felülírja a sajátjával. Lehet, hogy épp rossz napunk van, három befejezetlen munka vár ránk, és azt sem tudjuk hová kapkodjunk, amikor ő elmondja, hogy neki még rosszabb napja van, és még több munka halmozódik az asztalán... Huszonéves lányod épp most hagyta ott a főiskolát, mert megunta, erre kiderül, hogy az ő tinilánya két hónapos terhes. Ezek a „barátok” mindig abból indulnak ki játszmáik során, hogy a mi bajunknál az övék csak nagyobb lehet, ha bármi történik, és ezzel szinte hiteltelenné teszik a mi gondjainkat. Ő nem segíteni akar rajtunk a bajban, egyszerűen csak megnyerni a „lúzerek csatáját”. Ha ez sikerült neki, akkor elégedetten távozik a tetthelyről...

2. Tiszta nyomorúság az életem...

A barátok másik típusa, aki örökké csak panaszkodik. Míg az előző típus csak versenyezni akar velünk, kinek van nagyobb problémája, ő csak bánatot, fájdalmat, állandó tragédiákat hagy az ajtód előtt. Nem segít téged semmiben, nem emel fel. Nincs olyan nap, hogy ne érné valamilyen megaláztatás, pech, igazságtalanság. Egész életünket azzal tölthetjük, hogy az ilyen „barátot” megpróbáljuk az élet naposabb oldalára terelni, de nem fog sikerülni.

Ezek az emberek a közkeletű „lelki szemétládát” keresik bennünk, ahová mindent – válogatás nélkül – behányhatnak... Javasolhatsz nekik bármit, szimpátiát, megértést, egy finom teát, egy jó vacsorát, ők tulajdonképpen nem ezt keresik, várják, csak a szemétledobót...

Mit tehetünk ezekkel a barátainkkal?

Ha kevés barátunk van, és azok is csak rontják a kedélyünket, hangulatunkat, akkor bizony bajban vagyunk, könnyen magányosakká válhatunk. Néha barátaink útitársak, de nem igazán társak... néha elég, ha csak van mellettünk valaki. Ezért érdemes mérlegelni, mi mit fektettünk be ebbe a barátságba. Ha versengő típusú „lúzer” barátodat saját pályáján szeretnéd megverni, erre is van lehetőség. Függeszd fel a játszmát! Persze, hallgasd meg, hogy „írja felül” a Te problémáidat, de utána váltsatok témát, és kezdjetek bele együtt valami hasznosabb tevékenységbe. Irány egy jó vacsora, egy közös vásárlás, valamilyen közös munka, bármi. Vágjatok neki, és egyszerűen csak élvezd, hogy valakik van melletted.

Az állandó lelki nyomorban tengődő baráttal már nehezebb a helyzet. Azért vannak itt is lehetőségek persze: legyél teljesen őszinte az ilyen emberrel, mondd meg neki, hogy állandóan csak lehangol, és egyáltalán nem hoz örömöt az életedbe. Ha úgy tűnik, hogy ezt nem értette meg, akkor bizony kemény döntést kell hozni. Ha úgy látod, hogy jobb nélküle, mint vele, akkor szakítsd meg ezt a barátságot. Légy elfoglalt, ha hív, jelentkezik, és ha a találkozás valamiért mégiscsak elkerülhetetlen, hallgasd végig türelmesen, és utána lépj le, hivatkozz valamilyen megbeszélt dologra, elfoglaltságra stb. Ne társulj hosszú távon a „tiszta nyomor az életem” című játszmához.

Az igazi barátok természetesen (hiszen pont azért igaziak) sok mindent elviselnek a másiktól. Vannak azonban íratlan szabályok, amelyeket ha nem is kell, de érdemes betartani. Ne adj hát teret azoknak a barátoknak, akik barátnak hirdetik magukat – de valójában csak energiavámpírok... és csak saját kielégülésüket keresik a kapcsolatban.