Száz mázsás kőből születik meg Egerben a Koncz Gábor-emlékmű

Koncz Gábor emlékművön dolgozik Király Róbert szobrászművész a megyeszékhelyen, ám minderről talán Budapesten is többen hallottak, mint e városban. Elárulta: a munkáról nem szívesen beszél Egerben, de a műleírást megosztja, hiszen sok évtizedes barátság folytán alakult érlelődött benne ez a munka.

– Gabi azt szokta mondani nekem, hogy én ismerlek a világon a legjobban, még azt is tudom, mit fogsz holnap délelőtt tíz órakor gondolni, s ez kölcsönös – mondta. – Egy száztíz mázsás sziklából lép ki szerényen, meghajtott fejjel. A szerénység az egyik, természetéből adódó erénye. Mélyen meghajolni, derékba törten hajlongani nem tud. A két karját, tenyerét kissé széttárja, mintegy mutatván, hogy itt vagyok, ez vagyok, ilyen vagyok. A szerénység mellett másik alapvető tulajdonsága a segíteni és az adni akarás. Nemcsak szakmai, művészi adni akarást értem ez alatt, hanem az emberekhez való viszonyulását is. A fejénél kissé feljebb, két oldalt Thália maszkot faragom, a „mesterségünk címere” jelképéül. Nem elsősorban azt akarom elmondani, hogy Gabi milyen nagy, mint művész, azt elmondja az életműve, hanem azt, hogy milyen ember, tudván: a szakmai és emberi minőség egymástól elválaszthatatlanok.

Számtalan esetet sorolhatnék, mint például amikor a nyáradkai gátőr azt mondta: „hol vetted ezt a szép inget?”. Jött a válasz: „Párizsban, amikor a Germinalban játszottam, próbáld már fel”. Szó szerint rögtön vetkőzött. Az ilyen esetek mindig egyformán végződtek, „csak nem akarsz megsérteni azzal, hogy nem fogadod el tőlem, amit adni akarok neked”. Az emlékmű tehát az emberi minőségéről szól. Olyasmikről, hogy amikor fültövön lövi a vadat (hiszen az biztos, hogy nem viszi el a golyót, nem vész kárba), s gratulálnak neki, mindig csak annyit mond: „véletlen volt”. A sziklán az életből vett történéseket szeretném „felvillantani”, ahogy a nagylábujjába akasztott zsinórral vízisíel a Dunán, amikor a lóval úgy felemelkedik, hogy szinte már hátrabillen, vagy a börtönből szökve, a magasan húzódó, omladozó erkélyen veti meg a hátát... – mesélte Király Róbert, majd kiemelte: Koncz Gábor életművével adott annyi értéket ennek az országnak, hogy megérdemel a hazától egy emlékművet. 

– Adott becsületességből, megbízhatóságból, hazaszeretetből, nemzeti büszkeségből. Úgy érzem, kiérdemelte, és azt is tudom, hogy rajtam kívül még nagyon-nagyon sokan ugyanígy érzik – tette hozzá. S hogy hova kerül majd az emlékmű? A mezőkeresztesiek azt szeretnék, hogy oda, mert ott született, a mezőkövesdiek azt, hogy oda, mert oda járt iskolába, a miskolciak pedig, hogy oda, hiszen ott tanult a Földes gimnáziumban...
– Majd eldöntik a témában illetékesek, hiszen Gabi nem Mezőkeresztesé, Mezőkövesdé vagy Miskolcé, hanem az egész országé – emelte ki Király Róbert, aki azt is elmondta: úgy érzi, egy, talán másfél év múlva készül el az alkotással.