Sport

2014.08.21. 10:20

Íme az újabb bizonyíték, hogy lehetetlen nincs, csak tehetetlen

Csak megcsináltam! Fújt nagyot a célban Hangonyi Tamás. Az elmúlt évben lefutott több mint 2000 kilométer hozadékaként a San Francisco Marathon (SFM) teljesítése örök élményként rögzül az ostorosi sportember emlékezetébe.

Bódi Csaba

Mivel alkothat maradandót az emberfia 50. születésnapja apropóján? A választék bőséges és az Egyesült Államokban élve akár a San Francisco Marathon lefutása is a szűken vett lehetőségek közé tartozhat. No, de Ostoroson és különösebb atlétika előélet nélkül! Igen, íme az újabb bizonyíték, hogy lehetetlen nincs, csak tehetetlen, ha valaki nagyon elszánt sikerülhet, amiről előzőleg még csak nem is álmodott.

 

– Hogy is gondoltam volna erre, ugyanis 49 éves koromig öt kilométernél többet egyszerre még nem futottam – mutatott a nem távoli múltba Hangonyi Tamás. – Tavalyelőtt aztán az egyik bulizós baráti találkozón azt mondtam, hogy így, az 50. év felé közeledve jó lenne valami emlékezeteset alkotni. Erre az egyik jó ismerősöm, Löfi úgy reagált „már az is szép, hogy egyáltalán gondoltál rá”. Aztán belevágtam.

[caption id="" align="alignleft" width="338"] Hangonyi Tamás minden percét, méterét élvezni akarta a különleges hangulatú rendezvénynek. Sikerült neki. Beküldött fotó
[/caption]

- Eleinte a szőlők között futkároztam és amikor a rövidebb távok már jól mentek, felvettem a kapcsolatot jó ismerősömmel, barátommal, Repka Istvánnal. Az Egri Triatlon Klub tagját arra kértem, segítsen a felkészülésben, mert az amerikai nagyvárosban élő sógoromék, Aleks Varga és Pallagi Juli segítségének köszönhetően elindulok a 2014-es San Francisco Marathonon. Tavaly július írtunk akkor, és az elkészített távolság-, és pulzustartományos edzésterv alapján folytattam a tréningeket Pista mentális segítségét is igénybe véve. 

Idézet a vojazs.blog-hu-ról: „Biztos vannak, akik azt kérdezik: miért jó elutazni valahova, azért hogy ott futhass? Otthon nem lehet futni? De lehet. Gondolom, az nem kérdés, miért utazik az ember. Az élményért. Egy futóverseny is élmény – aki állt már rajthoz ilyen tömegfutóversenyben, az ismeri a jóleső izgalmat, a bizsergést a lábizmokban, a célhoz közeledve az egyre hangosabb szurkolás felemelő érzését, a cél után a „megcsináltam-büszkeséget” – ezek csodás dolgok.” 

– Láttam kifeküdt embereket, nem sokkal a cél előtt versenyt feladó indulókat, sejtem, milyen szörnyű lehetett nekik – folytatta Hangonyi Tamás. – Mivel elakartam kerülni minden lehetséges buktatót, arra készültem, hogy bármilyen váratlan esemény adódik, tudjak rá felelni, képes legyek az alkalmazkodásra. Arra ugyanakkor nehéz volt hangolódni, hogy két nappal a verseny előtt beütöttem a korábban sérült, ám utána már tünetmentes sarkamat... Akárhogy is, de túltettem magam a problémán és 4:44 óra alatt lefutottam az SFM full távját. Ez hozzávetőleg húsz perccel jobb lehetett volna, ha nincs az imént említett saroksérülés. Az eredménnyel egyébként nem foglalkoztam. Ott nekem az az egy lehetőségem volt és azt ki akartam használni. Nem erőlködve, a minél jobb időt hajszolva, hanem minden percét, méterét élvezve a különleges hangulatú rendezvénynek, ami leginkább egy nagy dzsemborihoz hasonlít. Sikerült. Azért is, mert nagyon akartam és azért is, mert a Réka lányomból, a sógoromból, a sógornőmből és hajdani ostorosi ismerősként, Gál Györgyiből álló segítőcsapat végig támaszt jelentett.

- A 6625 indul közül 3548. helyen végeztem, az 50–55 évesek korosztályában 321 indulóból a 168. helyen értem célba. Mit ne mondjak: felemelő érzés volt! 

A korábban rendőrként szolgált Hangonyi Tamás neve összeforrt a Police 107 elnevezésű kispályás foci csapattal. Többek között Asztalos János, Csanády Dénes és Pápai Zoltán társaságában meccsek százait játszotta a városi bajnokságban, ám az egyszer sem fordult meg a fejében, hogy sportágat váltson. Bármennyi élményt is nyújtott a maraton, erre a jövőben sem kerül. 

– Nincs további full maraton, ez nem az én sportom! – zárta a témát rövidre. – Az edzésnaplómban rögzített 2000 km-ből valószínűleg valamit profitálok a futballban, saját szórakozásomra fogok még futkározni és az is lehet, hogy például az Eged-futásra vagy a Kékes Csúcsfutásra benevezek.

Az SFM örök, kitörölhetetlen emlék számomra, ahol azonban nemcsak magamért futottam. A verseny hetében távozott el egyik gyerekkori barátom, azt megelőzően is jó pár barát, sporttárs: Tóth Laci bácsi, Puskár Tibi, hogy neveket is említsek a teljesség igénye nélkül, akik végig velem voltak. Másfél óra múltán ugyan a fülhallgatóból már nem jött a zene, így egyhangúvá vált a hátralévő szakasz, különösen az utolsó négy kilométer, amikor már az erő fogytán már szinte a talpon maradás jelentette a tétet. De túléltem, megcsináltam, és 42,195 kilométerrel magam mögött hagytam 50 évet is. Legközelebb Löfinek azért ezt csak megemlítem...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!