Közélet

2014.10.20. 18:51

„Körbetekerni Európát nem nagy kunszt!”

Szabó Ádám több mint tízezer kilométert tett meg kétkeréken azért, hogy megismerje saját határait.

Szomszéd Eszter

Szabó Ádám májusban gondolt egyet, s eldöntötte egy hónap múlva elteker Egerből a “világ végére” azaz Finisterre csodálatos partjára. Társául Zsiráf, a bicikli szegődött, aki önzetlenül szolgálta gazdáját, bármilyen viszontagságos is legyen az út. Három hete tértek haza...

– Engem elsődlegesen az érdekelne, mi az a munka, ami mellett az ember megengedhet magának kósza 2-3 hónap szabadságot?
– Itthon dolgozom már két éve, magamat menedzselem, nem tartozom senkinek elszámolással. A videóvágást, amiből most élek autodidakta módon tanultam meg. Hat évig egy sporttelevíziónál dolgoztam operatőrként és vágóként, az utóbbi időben pedig a snowboard lett az életem.

– Úgy veszem észre, sosem unatkozik. Ha nem snowboardozhat, akkor biciklire pattan?
– Tulajdonképpen igen, elég sokrétű, hogy miért is indultam el ezen az úton. A 2012/13-as szezonban Ausztriában dolgoztam, a hegyen éltem öt hónapot. Snowboardoztam, pályát építettünk és filmeztem is. Az utolsó héten azonban elszakadt a keresztszalag a jobb térdemben, és emiatt haza kellett jönnöm kényszerpihenőre. Úszni jártam, de az orvosom is azt mondta, hogy a kerékpározás a legjobb gyógymód. Ez pont kapóra jött, mert már rég meg akartam látogatni egy barátomat Franciaországban, és az El Camino is régi vágyam volt. Megszerveztem hát ezt az utat, ami egy teszt is volt arra vonatkozóan, mit bírok mentálisan és fizikálisan, mert szeretném majd meghódítani a nagy Keletet is.

– Hogyan lehet megszervezni egy ilyen bicikliutat?
– A költségvetésem elég minimális volt. Három hónapra terveztem, és előre megvoltak bizonyos etapok és pár megálló. Napi átlagban 140 kilométert tekertem. Zürich volt az első olyan úticélom, ahová, hogyha eljutok, meg tudom azt állapítani, hogy a térdem bírja-e majd végig. Mindent rendben találtam, így pár nap pihenő után bicikliztem tovább Bernbe, majd Párizsba. Egy-két hét után volt mindig egy-egy hely, ahol kicsit megpihentem, de ezeken kívül mindig sátorban aludtam épp'', ahol rámesteledett, 116 napból 85 vadkemping volt.

– Mi volt igazából a cél? Mit akart elérni?
– Elsődlegesen az, hogy meglátogassam a barátaimat, elmenjek az óceánpartra, szörfözhessek, megcsináljam az El Caminot.  Nem gondoltam, hogy ilyen messzire jutok, egy térképem is van arról, merre jártam.
– Milyen a kapcsolata a biciklijével?
– Hehe. Személyes! Hát, ő volt a társam az út alatt, sokszor vele beszélgettem. Ez a bringa már nyolc éve van meg nekem, és neve is van: ő Zsiráf, mert elég méretes példánynak számít a kerékpárok között.

– Mik voltak a legemlékezetesebb pillanatai ennek a 116 napnak? Lehet erre válaszolni?
– Még feldolgozás alatt vannak az élmények. Igaz, hogy már lassan három hete hazaértem, de mindennap más ugrik be, nem tudnék egyet kiemelni. Azt viszont elmondhatom, hogy rengeteg érdekes és értékes emberrel találkoztam. Azokkal, akikkel kellett.
– Mit reagáltak, amikor elmesélte, milyen hosszú út van Ön előtt/mögött?
– Sosem került ez szóba, mert nem éreztem azt, hogy ez egy nagy vállalkozás, sőt, utólag már azt mondom, nem volt nagy kunszt. Nyilván indulás előtt az, hogy belevágok az ismeretlenbe, nagy izgalommal töltött el, de az út alatt nem jutott eszembe, hogy ez mekkora dolog, csak éltem. Nagybetűvel. Szabad voltam, kinyílt előttem a világ. Sokan csodálják ezt, és én sem találkoztam sok olyan emberrel, aki ekkora távot tett meg. Volt egy manchesteri srác, aki Bangkokból indult és a véletlenek szerencsés összejátszásának köszönhetően Velencében találkoztunk. Elkezdtünk beszélgetni, és kiderült, hogy ő majdnem ugyanazt az utat tette meg, amit majd én is szeretnék. Három órát töltöttünk így együtt, majd elváltak útjaink.

[caption id="" align="alignleft" width="360"] A boldogság az út, nem a végállomás – tartja Ádám. A nagy úton Zsiráf volt a társa, aki nem is hagyta cserben, csak egy alkalommal volt defektje a tízezer kilométer alatt, Portugáliában. FOTÓ: LÉNÁRT MÁRTON
[/caption]– Biztosan sajnálta, hogy nem volt több idejük...
– Igen, nagyon sokat tanultam ezekből a találkozásokból, mert ebből a modern életből ez hiányzik, hogy az ember tudjon elengedni. Nem vesszük észre, hogy sokszor azért vagyunk boldogtalanok, mert beleragadunk a hétköznapjainkba. Valójában az elengedést kellene megtanulni, hogy át tudjunk lendülni bizonyos dolgokon, mert ha folyamatosan kattogunk, akkor egy idő után azt vehetjük észre, hogy eltelt az élet. Erre nagyon jó volt ez az út: a találkozások rövidek, de lehet, hogy egy óra alatt is úgy megkedvelsz valakit, hogy utána sajnálod, hogy nem tölthetsz vele több időt. Keserédes az érzés, de el kell fogadni, hogy ez a dolgok rendje, ami átvetíthető az élet más területeire is.

– Az extrémitás egyébként is jellemző az életére ?
– Lehet, hogy kezdetben annak tartottam, de most már nem. Sokat változtam az út alatt. Egyébként már gyerekkorom óta szeretem a veszélyt, tulajdonképpen a gördeszkás társadalom nevelt ki, sokat lógtunk az utcán. Aztán jött a snowboard... Szóval, ha úgy vesszük, akkor a kérdésre a válaszom igen, jelen van az életemben az extrémitás.

– Ebből arra is következtetek, hogy nem szeretné azt sem, hogy bárki beskatulyázza, a változatosság élteti.
– Ez így van. Egy dolog biztos az életben: az, hogy minden változik. Aki pedig ismer az tudja, hogy engem lehetetlen beskatulyázni. Én mindig találok magamnak valamit, és akkor annak élek. Két mondás is eszembe jut. Az egyik az, hogy ha a hobbid lesz a hivatásod, akkor keress magadnak egy másik hobbit. Nos, nekem a hobbim volt a snowboardozás, majd az lett a hivatásom, és kerestem egy másik szabadidős elfoglaltságot, a videóvágást... A másik mondás pedig az, hogy élj abból, amit szeretsz és akkor nem kell dolgoznod. Úgy gondolom, sikerült megvalósítanom. Ha megszeretteted magaddal azt, amit csinálsz, akkor nem tekinted nyűgnek a munkád.

NÉVJEGY:

Név: Szabó Ádám „Szalag”

Születési hely, idő: Eger, 1981. november 5.

Családi állapota: nőtlen

Foglalkozása: televíziós operatőr, vágó

Iskolái: egri Dobó István Gimnázium, Egri Kereskedelmi Szakközépiskola Technikum, Károly Róbert Főiskola (idegenforgalom-szálloda szakirány)

Hobbi: mindig más hobbit talál magának, most talán a snowboardozás

Kedvenc író: Weöres Sándor

Kedvenc könyv: Dr. Frederick Lenz „Rama”: Szörföltem a Himalájában; Biblia

Kedvenc zene: mindenevő, de főleg a metált és a rockot kedveli

Kedvenc film: Forrest Gump

Születési hely, idő: Eger, 1981. november 5.

Családi állapota: nőtlen

Foglalkozása: televíziós operatőr, vágó

Iskolái: egri Dobó István Gimnázium, Egri Kereskedelmi Szakközépiskola Technikum, Károly Róbert Főiskola (idegenforgalom-szálloda szakirány)

Hobbi: mindig más hobbit talál magának, most talán a snowboardozás

Kedvenc író: Weöres Sándor

Kedvenc könyv: Dr. Frederick Lenz „Rama”: Szörföltem a Himalájában; Biblia

Kedvenc zene: mindenevő, de főleg a metált és a rockot kedveli

Kedvenc film: Forrest Gump A boldogság az út, nem a végállomás – tartja Ádám. A nagy úton Zsiráf volt a társa, aki nem is hagyta cserben, csak egy alkalommal volt defektje a tízezer kilométer alatt, Portugáliában. FOTÓ: LÉNÁRT MÁRTON -->

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!