Tessenek már koppintani!

„A mindig elegáns, esernyős úr fő jellegzetessége a kalapja, amelyen koppintva és félkört leírva bármit elő tudott varázsolni. Sohasem szólt egy szót sem, de mindig ott termett, ahol éppen segítségre volt szükség.”

Igen, igen, Tau bácsi berajzolta magát az emlékezetekbe, bár nyilván a fiatalabbak aligha tudják, hogy ki is volt a színes, magyarul beszélő, csehszlovák kalandfilm-sorozat főszereplője, aki kis bábúvá zsugorodó alakjával mindig a gyerekek mellett állt. Kicsik és nagyobbak ma reggel azonban a Mikulástól reméltek valamit, sem mint a tévénézők hajdani kedvencétől. Tau bácsi, Télapó. Majdhogynem egyre megy. Csak segítsen, hozzon, legyen tőle, általa jobb a kedv, az élet. Az izgalom most a „TAO-bácsik” miatt is fokozott, hogy az idősebbeket se hagyjuk figyelmen kívül.

Amióta (2011) létezik a társasági adókedvezmény sporttámogatási rendszere, a december mindig fontos hónap. Tartalommal (értsd: pénzzel) kell megtölteni azt a keretet, amelyre lehetőséget kapnak a látvány-csapatsportágak képviselői. Bőven akad azonban klub, ahol vagy ezért vagy azért, a nagy ziccert sem tudják kihasználni, noha ismert: a TAO nélkül ma már nem működne a magyar sport.

Nem megy varázsütésre és szó nélkül, de aki tesz érte, annak jut(hat). Miközben egyes források azt jósolják, hogy hamarosan gátat szabnak ennek a rendszernek, addig arról is hallani, hogy hosszabb távon lehet vele tervezni.
Tau bácsi, Télapó, „TAO-bácsi”! Tessenek már rákoppintani azok fejére, akik még most is a várják a sült galambot!