Régi álma teljesült a kemény, szókimondó lélekbúvárnak

Tavaly októberben első kötetével jelentkezett a Balaton községben lakó Horváth Éva. A korábban idegenvezetőként dolgozó nőt mindig vonzotta az írás és a pszichológia, ezért néhány esztendővel ezelőtt blogolni kezdett, majd az olvasói tanácsára egy könyvet is megjelentetett.

– Korábban 24 szezonon keresztül az egri várban dolgoztam mint tárlatvezető. A 20-as éveimben járva az egyik dédelgetett vágyam volt az írás, az, hogy gondolataimat szavakba öntsem, de határozatlan voltam, s akkor letettem róla. Néhány éve egy segítőm felnyitotta szemem, hogy miért is ne írhatnék? Különösképpen érdekel a lélek, a pszichológia és az ezotéria, ezért indítottam el a Lélekbúvárkodás című blogomat, ahol kiélhettem írással kapcsolatos vágyamat. Hamar ismertté vált, közösség alakult, a tagok pedig meggyőztek arról, hogy érdemes lenne kiadni a válogatott írásokat. Így született meg a Tükörképek – avagy egy „lélekbúvár” élettapasztalatai című könyvem – meséli el nemrég megjelent kötete történetét Horváth Éva.

[caption id="" align="alignleft" width="430"] Horváth Éva nem olyan könyvet szeretett volna írni, mint a szakképzett pszichológusok. Saját életéből merített, bízik benne, hogy tapasztalatai mások számára is hasznosak lesznek. Fotó: Berán Dániel
[/caption]

Mint mondja, a lélek dolgai igazából már kamaszkora óta érdekelték, akkoriban a Nők Lapjában rendszeresen olvasta Vekerdy Tamás írásait. A pszichológiával csak néhány éve, 48 évesen kezdett el komolyabban foglalkozni. Rengeteget olvasott, s járt egyebek között dr. Csernus Imre, Popper Péter, Müller Péter és dr. Bagdy Emőke előadásaira is. Az ő útmutatásaik elősegítették a lelki fejlődését.

– Tíz évvel ezelőtt a munkahelyemen egy kolléganőm hívta föl a figyelmemet dr. Csernus Imrére, pontosabban arra, hogy milyen kemény, határozott pszichiáter. Szókimondó, s ez nekem jól jött. Megjelent az ő első könyve, A nő, amelyet olvasva egyből magamra, s a környezetemre ismertem. Aztán természetesen elolvastam a többi kötetét is, de nem hagyatkoztam csak egy ember nézőpontjára, ezért kezdtem el ismerkedni a többiek gondolataival is – beszél kérésünkre a kezdetekről a balatoni szerző. Egyébként éppen dr. Csernus Imre volt az, aki arra biztatta, hogy mindenképpen bele kell vágni új dolgokba. Szívesen belekezdett volna egy egyetemi pszichológia képzésbe, de anyagiak híján sajnos erről eddig le kellett mondania.

– Az írásaimmal valójában magamnak és a többi embernek szeretnék tükröt tartani arról, hogy milyen módon tudnak változtatni az életükön, hogyan értékelhetnek különböző élethelyzeteket. Változtatni sosem késő, legyen az ember harminc, ötven, vagy éppenséggel hatvanéves. A blogomon, Facebookos szerzői oldalamon rendszerint pozitívak a visszajelzések. Érdekes, hogy főként férfiak írnak, pedig nőktől vártam volna hozzászólásokat. A Facebookos közösség tagjai között személyes ismeretség nincs, de megbeszéljük a dolgokat, azt, hogy ki, hogyan reagál egy-egy helyzetben, s a beszélgetéseknek köszönhetően új mesterek is beléptek, Osho, vagy éppen Eckhart Tolle – mesél a fejlődésről Horváth Éva.

A szerző nem bánja, hogy most éppen munka nélkül van, mert olyan dologgal foglalkozik, amelyet szeret. Örül annak, hogy új lehetőség nyílt számára a blogírással. Keresi a megfelelő lehetőséget, s azt sem bánja, ha ennek érdekében változtatnia kell életén. Vallja, hogy életünk végéig tanulnunk kell, ő is ezt teszi.

– A blogolást mindenképpen tovább folytatom ezután is, és marad a stílusom is, vagyis kemény, szókimondó leszek, ugyanis ezt tanultam el. Szeretnék kiadni majd egy második kötetet is, hiszen vannak még olyan írások, amelyeket érdemes volna könyv formájában is megjelentetni. Szereztem elegendő tapasztalatot, ennek köszönhetően most már tudom, hogy mit kell megtartani, s tisztában vagyok azzal is, hogy a következőnél egy-két dolgot másképp csinálnék. Egyre jobban érlelődik tehát bennem az elhatározás – ad magyarázatot a szerző arra, hogy miért akarja folytatni ezt a munkásságát.

A lélekbúvár minden napját egy inspiráló gondolattal kezdi, amelyet dr. Csernus Imrétől hallott. Így szól: „Az én életem erről az egy napról szól, mindig. Mert mindig a mai nap dönti el, hogy milyen lesz a jövőd.”

Horváth Éva úgy tartja, neki most úgy jó az élete, ahogyan van. Olyan dolgokat ért el, amelyekről gyerekként álmodott. Idegenvezetőként dolgozhatott huszonnégy éven át, írt, s könyve fennmarad az utókornak. A továbbiakban már csak egészséget kíván, akkor minden mehet a maga útján, tudja élni a saját életét. Szeretné még, hogy az egri könyvtárban egy író-olvasó találkozó is létrejöhessen.

Névjegy:

Horváth Éva
Született: 1958. december 1., Balaton
Iskola: Kereskedelmi, Vendéglátóipari Szakközép-, Szakképző Iskola
Család: egyedülálló
Hobbi: blogírás

Élmények, tapasztalatok alapján írta a könyvet

A könyv több fejezetből áll, rövid, zömmel valós történeteket tartalmaz, amelyeket Horváth Éva maga is átélt. Saját megfigyelései alapján vont le tapasztalatokat. A fejezetek az önbizalom-építés, a párkapcsolatok, a szerelem, a szexualitás, a gyerekek, a szülők, a halál témakörével foglalkoznak. Horváth Éva nem elméleti könyvet szeretett volna írni, hanem kézzel fogható dolgokról akart beszélni. Ha valaki olvas arról, hogy valaki meg tudott lépni valamit, akkor az segíthet neki is abban, hogy változtasson. A szerző büszke arra, hogy a kötet, amely elektronikusan letölthető, a kiadó top 10-es listáján szerepel.