2015.10.18. 07:22
Világjárók: Türkmenisztánban a biciklis nehezen blogol
Jó pár hétig nem adtak hírt magukról a világkörüli úton lévő bicikliseink – többek kezdtek aggódni testi épségük miatt –, ám egyik reggel felvillant a levelezésemben egy chat-ablak Szabó Ádám nevével: „Hejjhó, este mehet a duruzs. Itt három órával később vagyunk, úgy tervezzük az időpontot.”
[caption id="" align="alignleft" width="430"]
Örményország egyik legmagasabb pontján. Pár pillanat múlva indulhat a gurulás FOTÓ: BEKÜLDÖTT
[/caption]
– A világ minden tájáról érkeznek ide két keréken és ez rendkívül különlegessé teszi a hangulatot. Nagyon jó hely, szívesen itt maradnék télire, de pár napon belül továbbindulunk a Pamírba. A bringák kilométer-számlálója hamarosan eléri a 7 ezer kilométert. Rendben vagyunk, egészségesek vagyunk, csak másfél hónapig nem tudtuk frissíteni a blogunkat, mert Iránban és Türkmenisztánban nagyon korlátozott az internet-hozzáférés. Azóta már pótoltuk is a lemaradást, Adorján új bejegyzése már olvasható, az enyém pedig vasárnap kerül ki az éterbe – közölte megnyugtatásul.
Ádám folyamatosan mesélt. Elmondta: rengeteg olyan szituációban volt már részük, mikor nem gondolták volna, hogy abból élve kijönnek, de általában ezek a történetek is mindig „happy end”-del zárultak.
– Szálláskeresésnél fordul elő leginkább, hogy egy kilátástalan helyzetből egyik pillanatról a másikra szinte luxusban találjuk magunkat, egy épp'' arra járó kedves embernek köszönhetően. Olyan is előfordul, hogy először úgy tűnik rosszul döntöttünk, amiből már nincs visszaút, majd mégis kiderül, hogy így jön ki legjobban a lépés. Az improvizálás legalább annyira része ennek az utazásnak, mint egy színpadi darabnak: néha a betanult szövegtől sokkal jobb a rögtönzött.
Legutóbb akkor adtunk hírt a párosról, mikor Törökországba értek és a vízumokra vártak, azóta jártak már Iránban, Grúziában és Türkmenisztánban is. Jelenleg csupán egy hét csúszásban vannak az eredeti tervekhez képest. Kíváncsiak voltunk, melyik országból hozzák a legrosszabb tapasztalatokat.
– Ilyen nincs. Egy országról alkotott véleményt leginkább az ott élő emberek határozzák meg, mintsem csak földrajzi adottságai vagy gazdasága... És több a jó ember, mint a nem jó, bármerre is járjunk – szögezte le Szalag, de azért hozzátette, hogy a legnagyobb biztonságban mindig messze a lakott területektől, a természetben érzi magát (Adorján pedig a biciklin ülve). Szerinte a veszélyes helyzeteket pedig mindig magunknak okozzuk, azzal ha félünk valamitől, vagy figyelmetlenek vagyunk. Hasonlóképpen gondolkozik a nehézségekről is.
– A legnagyobb akadályt talán a saját gondolataim, belső vívódásaim jelentik, amik sokszor teljesen váratlanul ütik fel a fejüket. Fizikailag órákon át felfelé tekerni sem annyira kellemetlen, mint a mentális disszonancia. A kimerültség mindennapos állapot, ilyenkor jobban kell figyelnünk arra, mit csinálunk, mondunk, vagy épp'' nem mondunk, nem csinálunk.
A kerékpárok továbbra is makulátlanok
Sokan azt hiszik, hogy repülővel jutottak el Tadzsikisztánba, olyan makulátlanok a kerékpárjaik.– Bár nekem már volt egy kisebb ütközésem, azt hamar orvosolni tudtuk. Támogatónknak az evobike-nak sokat köszönhetünk – mondta Ádám, majd elmesélte, hogyan folytatódik az útjuk: kicsit Északra fordulnak mielőtt újra Kelet, majd Dél következik. Kirgizisztánból Kínába, majd Pakisztánba és Indiába tartanak.
– Tadzsikisztánban kezdődnek a nagy hegyek a Pamírral, ami a Himalájával folytatódik Kínában és Pakisztánban. Én ezt a szakaszt várom a legjobban. Indiából csak jövő tavasszal állunk tovább Nepálba, és ha minden a terv szerint halad Bhutánba – zárta.
Ekkor felmerült a kérdés, hogy vajon a páros az elmúlt 5 hónapban veszett-e már össze.
– Komolynak mondható nézeteltérésünk egyszer volt eddig, de az is inkább a pillanatnyi kimerültségtől. Mindketten arra törekszünk, hogy a nehéz pillanatokban is megadjuk egymásnak a kellő tiszteletet. Bármilyen, valakivel szemben felmerült ellenérzés okát pedig magunkban kell keresni. Egymás tükrei vagyunk, inkább hálát kell adnunk azért, ha valaki negatív érzést vált ki belőlünk, mert az egy kiváló alkalom fülön csípni az egónkat és elemezni, majd változtatni a saját hozzáállásunkon, nézőpontunkon – avatott be Ádám a világkörüli kerékpározás rejtelmeibe.
– Bár nekem már volt egy kisebb ütközésem, azt hamar orvosolni tudtuk. Támogatónknak az evobike-nak sokat köszönhetünk – mondta Ádám, majd elmesélte, hogyan folytatódik az útjuk: kicsit Északra fordulnak mielőtt újra Kelet, majd Dél következik. Kirgizisztánból Kínába, majd Pakisztánba és Indiába tartanak.
– Tadzsikisztánban kezdődnek a nagy hegyek a Pamírral, ami a Himalájával folytatódik Kínában és Pakisztánban. Én ezt a szakaszt várom a legjobban. Indiából csak jövő tavasszal állunk tovább Nepálba, és ha minden a terv szerint halad Bhutánba – zárta. Örményország egyik legmagasabb pontján. Pár pillanat múlva indulhat a gurulás FOTÓ: BEKÜLDÖTT -->
