Közélet

2015.11.28. 16:03

Advent

Még ifjú emberként akkor tudatosodhatott bennem először az advent szó jelentése, amikor láttam egy filmet.

Sike Sándor

Az Advent a Hargitán minden időkben hordozza azt az üzenetet, amit létrehozói el akartak juttatni a mozinéző világhoz. A Sütő András színdarabjából készült mozi csak egyik lehetséges értelmezése az írásnak, számos színpadi feldolgozásban is kereshetjük a tartalmat, amit a „Hargita írója” elénk tár.

Árvai Réka és Zetelaki Gábor keserű végű története – Sütő András azt írta Réka és Gábor alakjáról, hogy „évtizedek hóomlásai alól ők az emlék romolhatatlanságában kerültek újból felszínre” – akkor jutott eszembe, amikor a véletlenek összjátéka okán, már idősödő fejjel, életemben először mentem tűzre való fáért az erdőbe, a zsérci környéken lévő Horn-völgybe. Hó ugyan nem takarta a tájat, nem lovasszekér, hanem kis teherautó zötykölődött alattunk, de mégis csak a néma „rengetegben” jártam, mintha csak időutazást tettem volna a múltba.
Aztán visszajutottunk a „nagyvilágba”, ahol az emberek karácsonyi ajándékok után kajtatnak, így töltve a várakozás – az advent – napjait. Lehetne ostorozni, hogy mivé lett a világ, ha megvett tárgyakban méretik a szeretet. Ne tegyük, nem lenne igazunk! Az ember csak változik a korral és alkalmazkodik az átlényegülő világhoz. Ha tárgyakban megtestesülő módon okozhatunk szeretetünket kifejező örömet, attól az öröm még öröm marad, a szeretet az szeretet.

A lényeg ott van a tárgyak mögött. Sütő Andrással szólva: „... hinni szeretném, hogy aki keresi, megtalálja a másikat, még ha befújták is ösvényeit a Nagy Romlás porkahavai.”

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!