A lángos, a halászlé és a túrórudi hiánya

Biró Andrea sokáig Egerben élt, s Egerben végezte általános és középiskolai tanulmányait is. A Nemzetközi Üzleti Főiskola pénzügyi szakának elvégzése után megismerte férjét, majd együtt Németországba költöztek. Később azonban Szingapúrba vezette őket sorsuk. Andreával beszélgettünk.

– Miért Szingapúrra esett a választása?

– Az érettségi után a fővárosi IBS Nemzetközi Üzleti Főiskolán tanultam tovább, a negyedik évben pedig tanulás mellett már főállásban dolgoztam egy multicégnél. Ott ismerkedtem meg a párommal, aki azóta már a férjem. Őt nem sokkal később áthelyezték Hamburgba, a diploma megszerzése után pedig én is kimentem. Németországban egy szingapúri központtal rendelkező cégnél dolgoztam, és innen jött az ötlet, hogy Szingapúrban végezzük el a mesterképzőt, ami 2 évvel később meg is valósult. Tehát eredetileg az egyetemi tanulmányok miatt költöztünk ki, és már négy éve Szingapúrban élünk.

– Mivel foglalkozik kint? 

– Egy amerikai multinacionális cégnél dolgozom, amely világszerte ismert csokoládékat, kekszeket, cukorkákat gyárt és forgalmaz. Tanulmányaimnak megfelelően pénzüggyel foglalkozom, pontosabban logisztikai pénzüggyel. Főbb feladataim közé az ázsiai gyárak pénzügyi ellenőrzése, költségvetés-tervezés, illetve a raktárkészlet figyelemmel kisérése tartoznak. Emellett a régióban levő pénzügyi és logisztikai partnerekkel való kapcsolattartás színesiti a mindennapjaimat, éppen ezért szeretem is a munkám.

–  Mik a szingapúri élet előnyei és hátrányai? 

– Szingapúr Ázsia Svájca: egy független városállam, nagyon modern, rengeteg felhőkarcolóval. A város „könnyen élhető”, rengeteg park és zöld terület szépíti az utcákat. Kiváló a tömegközlekedés, kimondottan jó a közbiztonság, és nagyon tiszta az egész város: a buszok, az utcák, minden. Persze mindez a szigorú szabályoknak is köszönhető: ha valaki például eldobja a rágógumiját, cigarettacsikket, elég komolyan megbüntethetik; illetve tömegközlekedésen utazva enni és inni is tilos. Nem csoda, hogy a világ egyik legtisztább városaként tartják számon.
Az ország egy különleges multikulti hely: több náció él együtt összhangban, mindenféle rasszizmus nélkül. Továbbá Szingapúr kedvező földrajzi helyzete tökéletes kiindulópontot jelent Ázsia felfedezésére. Sok egzotikus táj és érdekes kirándulási lehetőség is akad a közelben.
A trópusi időjárás már kevésbé szimpatikus. Szingapúrban egész évben nyár van, igen magas páratartalommal. Ha lehűl a levegő, még akkor is 24-25 fokot mérnek felénk, átlagosan pedig 30 fok van. Irodákban, plázákban, buszokon azonban légkondit használnak, s 20 fokra állítják be a hőmérsékletet. A szabadban körülbelül öt perc múlva folyik rólunk a víz, bent viszont sokszor pulcsit kell felvennünk. Nekem hiányzik a változatosság: a hideg és a hó. A négy évszakot jobban kedveltem.

– Honvágy?

– Természetesen néha előjön, viszont ha olyan lennék, aki nagyon erős honvággyal rendelkezik, nemigen költöztem volna ide, ugyanis innen nem lehet havonta hazajutni... Átlagosan egy-másfél évente járunk Magyarországra. Budapestre közvetlen járat sajnos nincs, körülbelül 17-20 óra alatt érünk haza. S hogy mi az, ami igazán hiányzik a mindennapokban? A hazai ízek például nagyon: a lángos, a halászlé és a túró rudi különösen. Ez utóbbiból árulnak valami hasonlót egy itteni üzletben, de az korántsem olyan finom, mint amilyen a magyar.

– Hosszútávra tervezi a szingapúri életet? 

– Szeretek itt élni, de hosszútávon nem igazán tudom elképzelni. Családalapítás szempontjából nem tartjuk Szingapúrt férjemmel túl ideálisnak, ezért amikor arra kerül majd a sor, biztos, hogy visszaköltözünk Európába. Még nem tudjuk, hová, de Portugália és Svájc lehetnek esélyesek. Portugáliával szimpatizálok leginkább, fantasztikus hely.

– Magyarország nem is lehet egyszer az esélyesek között?

– Nem mondanám, hogy soha, de valószinűleg nem az elkövetkező egy-két évben.

Élvezi a japán nyelv tanulását 

Andrea az Egri Hunyadi Mátyás Általános Iskolában, majd az Andrássy György Közgazdasági Szakközépiskolában tanult – kitűnő tanuló volt.
Az iskolák elvégzése mellett rendszeresen sportolt: sokáig teniszezett. Érettségi után Budapesten élt, s a főiskola mellett dolgozni kezdett egy multinacionális cégnél. A középiskolában angolt és németet tanult, azonban beszél még spanyolul, franciául – bár elmondása szerint a franciatudása kissé megkopott –, néhány hónapja japánul tanul, amely külön sikerélmény számára.