A közmunka jelenti az egyetlen kapaszkodót

A májusi tavasz mindenütt gyönyörű. A virágzó kertek, a ragyogó zöldben játszó hegyoldalak a kis észak-hevesi faluban is azt sugallják: minden tökéletes, minden rendben van. Csak amikor elindulunk az utcákon, és szóba elegyedünk az itt élőkkel, derül ki: van még mit tenni, hogy az élet „keleten” is élhetőbb legyen. Jól ismerjük a térséget, a krónikus szegénységet, és az az ezzel járó kilátástalanságot.[caption id="" align="alignleft" width="650"] A térségben, így Szajlán is egyedül a közmunkaprogram kínál megélhetést az embereknek. FOTÓ: KOSÓS VIKTOR
[/caption]

Az aprócska településen – ugyanúgy, mint a szomszédos falvakban – munkalehetőség alig-alig van. Új vállalkozásokról, ipari üzemekről, netán a szolgáltató szektorban valami új kezdeményezésről hosszú évek óta nem hallani errefelé. Közmunkáról annál inkább. A falu határában most is áll a fóliasátor, benne primőr zöldségek, s a közeli földön is van kapálni való vetemény. Az önkormányzati területeken hat embert alkalmaznak a Start közmunkaprogramban. Ültetnek, vetnek, kapálnak. [caption id="" align="alignleft" width="650"] Horváth Tiborné Fotó: Korsós Viktor
[/caption]

Szeretik is, amit csinálnak, csak épp úgy érzik, hogy az ebből származó jövedelem nagyon kevéske. Horváth Tiborné azt mondja, a program kezdete óta dolgozik közmunkásként. Ennek is örül, hiszen korábban még ilyen lehetőség sem adódott. A gyerekei már felnőttek, a párjával kettesben élnek, meglehetősen szerényen. Éppen ezért otthon is művelnek kiskertet, hogy legalább az élelmiszer egy részét maguk állítsák elő. Munkatársa, Bűte Piroska négy éve dolgozik ugyanígy. Ő elégedett az itteni körülményekkel, nagyon szeret a szabadban dolgozni, bár az 51 ezer forintos fizetés nem sok mindenre elég.
– A rendszerváltozás után 1990-ben költöztünk ide Erdélyből, Mihályfalváról a családdal. Szerencsére sikerült hamar beilleszkednünk és megszerettük Szajlát. Négy gyermekem és tizenegy unokám van, tehát van kiről gondoskodni – meséli, miközben arra is kitér, hogy mindig vannak váratlan kiadások, amelyek miatt borulnak a tervek. Most ilyen az ÉMÁSZ-tól kapott éves elszámolás. Van, akinek hetvenezer forint különbözetet kellene kifizetnie, de nincs miből.[caption id="" align="alignleft" width="650"] Bűte Piroska Fotó: Korsós Viktor
[/caption]

Találkozunk régi ismerősünkkel, Bencsik Urbánnal is. Ő a helyi kisebbségi önkormányzat vezetőjeként sokat tett azért, hogy évekkel ezelőtt a helyi romák földhöz jussanak és megtanuljanak kertet művelni, önfenntartó módon gazdálkodni. Kérdem, hogy érzi magát mostanában.
– Inkább nem mondok semmit, abból nem lesz baj – legyint egyet, majd tovább dolgozik.

A közeli polgármesteri hivatalba ballagunk, ahol kérésünkre Vincze Imréné polgármester asszony összegzi az idei terveket, elképzeléseket:
– A kis önkormányzatok nincsenek könnyű helyzetben manapság. Nemcsak a lakosság körében nagy a szegénység, hanem a hivatalban is. A kötelező feladatokat el kell látnunk, ugyanakkor a helyi adók (gépjármű, iparűzési) 60 százalékát elvonja az állam. A 2013 óta bevezetett feladatalapú finanszírozás sok szempontból hátrányosabb, mint a korábbi rendszer volt. Mi elmondhatjuk, hogy mára minden tartalékunkat feléltük, s mivel az állami normatívát nagyon szűkre szabták, ezért idén január 1-jétől kénytelenek voltunk új adót bevezetni. A kommunális adó évi 5000 forint, de ez is sok családnak gondot jelent. Ahhoz, hogy a működőképességünket megőrizzük, pályáznunk kell egy kis kiegészítésre – sorolja a falu első asszonya. [caption id="" align="alignleft" width="650"] Vincze Imréné Fotó: Korsós Viktor
[/caption]
Az igazán nagy terveket évek óta dédelgetik Szajlán. Ilyen például a szennyvízkezelés mielőbbi megoldása. A legkézenfekvőbb lenne egy közeli kiépített rendszerhez csatlakozni, ehhez a befogadó szándéknyilatkozat és a tervek is megvannak már, a kérdés csak az, hogy lesz-e pályázható pénz erre. Ugyancsak évtizedes gondjuk a szajlaiaknak a térerő hiánya. Erre az idén talán megoldás születhet. Az egyik nagy szolgáltató ugyanis ígéretet tett, hogy megépíti az átjátszó tornyot, s ha ez megvalósul, a faluközpontban a közösségi ingyenes internet-elérhetőséget is biztosítják.
S ha már a tervekről, kilátásokról beszélünk, természetesen nem hagyhatjuk ki a turisztikai jellegű fejlesztéseket sem. Mi máshoz kapcsolódna ez, mint a falu határában található Nagyhalom rejtélyéhez.

A heol.hu-n is többször írtunk már arról, hogy a rendelkezésre álló írásos anyagok szerint  a Nagyhalom Attila sírját rejti, ahol a község emlékhelyet hozott létre. A legenda szerint Csaba királyfi a Tarna-patak mentén, a mai Szajla területén talált alkalmas helyet arra, hogy Attilát, a hunok fejedelmét eltemettesse. Tény, hogy 1913-ban 1200 aranykoronát ajánlott fel a Magyar Tudományos Társaság a legenda gyökereinek feltárására, ám az első világháború kitörése meghiúsította az elképzeléseket. Tudjuk, sokan, sokfelé vélték már úgy, hogy ráleltek Attila sírjára. A szajlaiak mégis úgy hiszik, hogy Attila maradványait a Nagyhalom rejti. Ennek emlékére állítottak évekkel ezelőtt kopjafát, majd emléktáblát is elhelyeztek a legenda írásos anyagával. Most azt tervezik, hogy Sirokkal együtt olyan tanösvényt építenének ki, ami összeköti a történelmi emlékhelyeket (Siroki Vár, Nagyhalom).[caption id="" align="alignleft" width="650"] Nagy Sándorné és a palóc babák Fotó: Korsós Viktor
[/caption]

A helyi hagyományőrzők egyébként a gyermekcsoporttal együtt javában készülnek a júliusi Palóc Világtalálkozóra. Ezen részt vesz Nagy Krisztina is, aki jelenleg az egri Neumann János Szakközépiskola diákja. Őt arról kérdezzük, hogy milyen lehetőségeik vannak a szajlai fiataloknak. Azt mondja, bár nagyon szereti a szülőfaluját, számára igazi ajándéknak számít, hogy Egerben egy jó nevű iskolában tanulhat tovább. A faluban sajnos egyre kevesebb a fiatal.[caption id="" align="alignleft" width="650"] Nagy Krisztina Fotó: Korsós Viktor
[/caption]

A civilek nem kérnek a bürokráciából

Azt is tudjuk, hogy nem oly rég a helyi civil szervezetek aktívan részt vettek a falu szépítésében, építésében. Kíváncsiak vagyunk, hogy idén mire készülnek. Kiderül, hogy a rengeteg bürokratikus ügyintézés miatt az önkéntes tűzoltók és a hagyományőrzők is úgy döntöttek, nem működnek tovább egyesületi formában. A polgárőrök viszont a mai napig aktívak. Nekik is köszönhető, hogy a faluban jó a közbiztonság. Bár nem szervezeti formában, a hagyományokat ma is őrzik a faluban. Nagy Sándorné, Sárika híres például palóc-baba gyűjteményéről. Ezeket a nagyközönség előtt is szeretnék kiállítani.

Ez itt a vidéki Magyarország Szerettük volna tiszteletünket tenni a Szajlán élő Oravecz Imre költő, író, műfordítónál is. Köztudott, hogy Távozó fa című verseskötetével idén ő kapta meg az ország egyik legrangosabb irodalmi elismerését, az Aegon Művészeti Díjat. Reggeli érkezésünkkor az alkotóval csupán telefonon tudtunk néhány szót váltani. Elhárította érdeklődésünket, mondván a mai sajtó – tisztelet a kivételnek – nem tükrözi hitelesen a vidéki Magyarország gondjait. Egyébként is nemrég épült fel egy makacs betegségből, s most orvoshoz készül. Lassan dél körül jár, amikor hazafelé tartunk, és megállunk a közeli bükkszéki orvosi rendelőnél, hogy szót váltsunk egy ismerősünkkel. Benyitunk a rendelőbe, s kit látunk egyedül üldögélni a váróban? Oravecz Imrét. Mellé ülök, beszélgetünk egy keveset. Kiderül, reggel óta vár a sorára, ő az utolsó beteg. – No, ez itt a vidéki Magyarország – jegyzi meg lakonikusan, amikor beszólítják a rendelőbe.

Nagy Sándorné és a palóc babák Fotó: Korsós Viktor Bűte Piroska Fotó: Korsós Viktor Horváth Tiborné Fotó: Korsós Viktor A térségben, így Szajlán is egyedül a közmunkaprogram kínál megélhetést az embereknek. FOTÓ: KOSÓS VIKTOR Vincze Imréné Fotó: Korsós Viktor Nagy Krisztina Fotó: Korsós Viktor -->