Fogy(aszt)ók

A focista nem hülye. Kivár. Több helyre hívják, és mivel a kereslet rendkívül élénk, nyeregben érzi magát. Tudásról, teljesítményről szó sem esik. A vezető már annak is örülne, ha „darabra” meglennének. Ahhoz viszont, hogy ez összejöjjön, bele kell nyúlni a zsebbe. Persze nem hivatalosan! Költségté- rítés, bújtatott edzői bér, utazási ellentételezés és társaik. A gyakorlat bevett, az eredmény ismert.
Hasonló okfejtés e hasábokon évekre visszamenőleg is napvilágot látott. Hatás? Változás? Semmi. Miközben egyre jobb körülmények között lehet művelni a sportágat amatőr szinten is, úgy fogynak a labdát valamelyest pontosan rúgó egyének, és úgy tűnnek el a megyei futballra még kíváncsi nézők.

Valamire való focistát lasszóval sem lehet fogni, ám mivel e téren a szomszédok sem állnak túl jól, megy a harc azért, aki hajlandó klubot cserélni. Mert ugye aki marad, az nem jár jól. A hűség nem kifizetődő. Menni kell, és elkérni a pénzt azért, amibe előzőleg „munkát fektetett” a focista.
Az egyre szűkülő játékospiacon kiszolgáltatott edzők és vergődő vezetők sápítoznak, hogy mennyire elkeserítő a helyzet. Hevesben nincs NB I-es, NB II-es csúcsklub, hogy az onnan kiesők (kineveltek) közül lehessen szemezgetni az alacsonyabb osztályú csapatoknak.

És a „csipegetésnek” rég vége. Eger, Gyöngyös, Hatvan, Heves körzetközponti szerepe a futballtérképen „játékoskibocsátásban” nem mutatkozik meg. Így kérem, (el)fogyóban a focista.
Aki ugye nem hülye.