Rengetegen voltak kíváncsiak Hernádi Juditra, Ágoston Bélára

„Mecénásokra vár a Kultúrszalon” – számoltunk be július elején a Eger egyik legkedveltebb kulturális rendezvényének akkori, még eléggé kilátástalan jövőjéről. A nyári szünet után szeptember elején kiderült, nem marad abba a rendezvény, sőt, a remélt támogatók is megérkeztek. Ekkor már azt is tudni lehetett, kiket látnak vendégül a hónap utolsó szerda estéjén, s elkészült az esemény ismételten beszédes és figyelemfelkeltő plakátja is.

Mi sem bizonyítja jobban a vendégek örömét, minthogy az Agria Park felső emeleti vásártere minden túlzás nélkül színültig telt: fiatalok, idősebbek egyaránt kíváncsiak voltak a meghívott vendégekre, Hernádi Juditra és az Ágoston Béla Küntettre. Ismételten meghatározták az est témáját is, ám az „elvárásokon és megfeleléseken” túl az est talán még a már megszokottnál is jobb hangulatban telt Szarka János moderálásával.

A színésznőt már a felkonferálásnál is hatalmas tapssal fogadta a közönség, s mikor Szarka János nekiszegezte első kérdésként, hogy hogyan jelent meg életében a megfelelés, Hernádi Judit ezt is a rá jellemző könnyedséggel és humorral fogadta. A szabályokról is annyit mondott: vannak olyanok, amiket be kell tartani, ilyenek például a közlekedési szabályok, hiszen mindenki szeretne célba érni. Az elvárásoknak Ágoston Béla zenész, zeneszerző is a humoros oldalát fogta meg és az általános, középiskolai magasugrásra emlékezett vissza, amely minden alkalommal nehézséget okozott neki.

– Engem felmentettek, mert nem bírt nézni a tornatanár – tette hozzá tornaórai emlékeit a beszélgetéshez Hernádi Judit.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Szarka János ezúttal Hernádi Judittal és Ágoston Bélával nosztalgiázott és elmélkedett és nevettetett a Kultúrszalonban Fotó: Berán Dániel
[/caption]

Ágoston Béla számos hangszeren játszik, több együttesben is zenél. Magával ragadó stílusuknak a közönség is fültanúja lehetett, a zenész saját élményeivel is gazdagította az esten az élménybeszámolót. Hernádi Judit a zongorával való találkozására is visszaemlékezett, ami elmondása szerint nem volt olyan gyümölcsöző, az éneklésben is később találta csak meg a saját útját. Főiskolai tanárától, Várkonyi Zoltántól vett idézetével ismét megnevettette a közönséget, tanára ugyanis azzal „vigasztalta” akkor, hogy „nem kell mindenkinek énekelni”. A vígszínházi éveket aztán mégis egy zenés darabbal kezdte a színésznő egy „pici mellékszereplőként”.

Mikor Szarka János a tanításról kérdezte Ágoston Bélát, a zenész elárulta, hogy sodródó típus és ez az út is megnyílt előtte.

– Párszor felborítottam mindent magam körül... Én csak így tudom élni az életemet – jegyezte meg Hernádi Judit, aki ezzel is a róla alkotott magabiztos női képet erősítette. A színésznő volt 1985-ben az első magyar színész, aki úgy döntött, szabadúszóként folytatja pályáját. Bevallotta, hogy a számos előadásból, amit akkoriban játszott, valójában csak néhányat szeretett, s ami igazán a szabadúszás felé vezette őt, az kislánya születése volt.

– Bátor és vakmerő voltam, arra gondoltam, ennek be kell jönnie – emlékezett vissza a színésznő, aki azzal egészítette ki gondolatait, hogy nem hisz azoknak az embereknek, akik ijesztgetnek vagy uralkodni akarnak. A színház zárt világának átírhatatlan, szinte törvényszerű rendszeréből Hernádi Judit akkoriban úgy döntött, nem kér többet.

– Semmilyen keretbe nem férek bele. Mellette futok... – ironizált Hernádi Judit, akinek határozott véleménye van a darabok átéléséről is. Megosztotta a hallgatósággal azt a történetet is, amikor édesapja házából pakolt ki, s összecsatolta azt egy különös színházi élménnyel. Az akkoriban játszott darabban, amely szintén a költözésről szólt, egy év elteltével ugyanúgy elment a hangja, mint akkor, amikor búcsút kellett mondania édesapja házának.

– Úgy érzem magam, mint egy színész, aki több darabban játszik – utalt együtteseire Ágoston Béla, aki bábszínházaknak is szívesen szerez zenéket.
Az est zárásaként Hernádi Judit önálló estjéről mesélt, amit ő maga állított össze. Nem maradt el a „búcsúdal” sem, amivel az Ágoston Béla Küntett megkoronázta a visszatérés első Kultúrszalonját.