Közélet

2016.10.05. 18:04

„Elment az idő, hiába na”

Csízy Erzsébet 1916. október elsején született Martonvásáron. Kerek századik születésnapját pedig Egerben, a Felsővárosban ünnepelte. Ebből az alkalomból kerestük fel mi is otthonában.

Sike Sándor

A találkozásunkat megelőzően a lánya, Zágoni Katalin segítségével tisztáztunk néhány életrajzi adatot: a 22 éven át Andornaktályán tanító pedagógus iskoláit Móron, Budapesten végezte, majd első diplomáját az Angolkisasszonyok Egri  Érseki Római Katolikus Tanítóképző Intézetben szerezte meg 1939. júniusában. Első munkahelye Máramarosszigeten Krácsfalván volt. Később Egerbe, Felnémetre költözött, majd 1950-ben került Felnémetről Andornaktályára, ahol 1972-ig, nyugdíjba vonulásáig tanított mindig első és második osztályos gyerekeket. Immár 42 éve, 1974 óta lakik Egerben.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Amikor én beléptem az osztályterembe, akkor egy olyan világ nyílt meg, hogy kívülről semmi nem jött át Fotó: Huszár Márk
[/caption]

Ennyi előzmény ismeretében kezdünk bele a beszélgetésbe a szellemileg teljesen friss nyugdíjas tanítónővel, aki a gyerekkoráról természetesen maga is csak a valamikori elbeszélésekből tud:

– Apuka katonának ment, mielőtt születtem. Gyógyszerész volt, de a háborúba hívták és anyu eladta a budapesti drogériát. Újmartonba (Martonvásár) kerültek, és én már ott születtem. Szegény apu munkanélküli lett, amikor hazajött. Végül aztán el tudott helyezkedni. Patikákban is dolgozott, aztán az államhoz került. Dolgozott a pénzügyi igazgatóságon is, mint pénzügyi tanácsos – meséli Erzsike néni, majd egy ugrással rátérünk az ő életére.

A tanítóképző elvégzését követően az első állását Erdélyben kapta 1940. decemberében egy Máramarossziget melletti faluban. Nagyon jó helye volt, végtelenül szerette.

– Tiszta román falu, egy szót nem beszéltek magyarul. A csendőrség volt csak magyar, illetve az igazgatóm beszélte a nyelvünket. A nép meg hát? Aranyosak voltak, nagyon szerettünk ott lenni – fogalmaz, majd felidézi, hogy megkapta aztán az első tanítói állását is mégpedig Szatmárnémeti mellett, egy olyan faluban, ami valamikor román volt és megint magyar lett.

– Amikor jött a front, a németek mentettek ki, mert Szatmárnémetiben a szomszéd ház légi aknát kapott. Kivittek egy faluba, jó messzire a harcoktól. Aztán ők hoztak el egészen Kerecsendig. Így kerültünk Egerbe. Anyukáék viszont nem lehettek velünk, mert apu akkor is katona volt, és amerikai fogságba esett szegény. Felnémeten kaptam állást. Anyósoméknál laktunk a Csákóban az urammal egy darabig. A Csákóból mindennap gyalog jártam Felnémetre ki, és vissza. De nagyon rövid ideig, mert Felnémeten kaptam az iskolánál egy helyiséget, ahol lakhattam, hát természetes, hogy odamentem – idézi a hetven évvel ezelőtti történetet a száz éves tanítónő.

Férjét, az ügyvéd dr. Zágoni Zoltánt egyébként még Rimaszombatban ismerte meg. Amikor erről kérdezem Erzsike néni megosztja velünk élete nagy titkát: volt neki egy nagyon nagy szerelme. Katona. Nem is annyira titok, mindenkinek van szerelme. S hogy annak a szerelemnek miként lett vége?

– Valahogy mikor elkerültünk onnan jobbra, balra szétszakadtunk – zárja aztán rövidre ezt a történetet, hogy az andornaktályai évekkel folytassa.
– Huszonkét évig tanítottam Andornakon. Mindig az első-másodikosokat, de volt, hogy helyettesítettem a felső tagozatban. Életemnek a legszebb ideje az volt. Mikor beléphettem a gyerekek közé, akkor ment a válóper, meg hát mindenkinek az életében vannak kellemetlen percek is, de amikor én beléptem oda, akkor egy olyan világ nyílt meg, hogy kívülről semmi nem jött át. Semmi nem érdekelt, csak a gyerekek. Nagyon-nagyon szerettem a falut is, meg az embereket is. Jók voltak nagyon. Volt sok cigány tanítványom, aranyosak. Azt mondja egyszer az egyik, hogy „Elhozhatom a hegedűmet?”. „Hát, hozzad, persze, hogy el! Most te húzod el a tanító néni nótáját, már én elhúztam sokszor a tiedet.” Pedig 12 éves gyerek volt.

Ó, a nyugdíjas évek mutatja a kezét, amikor az utóbbi 44 esztendő történéseiről kérdezzük.

– Rengeteget kötöttem, a kézimunkát imádom. Mindenfélét, most amikor a pacemakerrel műtöttek, volt ott egy asszisztensnő és annak unokája született. Hát annak aztán amit csak lehetett, mindent kötöttem. És érdekes, először ez az ujjam először így maradt (mutatja a középső ujjat a jobb kezén begörbítve), nem nyílott ki. Azt mondta a kézsebész, hogy kenjem, meg fürdessem. Egyszer csak tényleg kinyílt. Utána meg ezek itt, teljesen érzéketlenek lettek. Azért varrogatok, még erőltetem, mert ha nem csinálok semmit vele, csak rosszabb. De legnagyobb hiba a csontritkulás. Az aztán rettenetes fájdalom, de nincs kedvem ehhez az itteni „bandához” bemenni. Azt mondta a doktornő múltkor, hogy nem csinálhatunk már 20 évest. Nem megyek már hozzá, nagyon megharagudtam rá – mondja őszinte sértődéssel a hangjában.

– Elment az idő, hiába na – teszi hozzá, majd amikor azt tudakoljuk, hogy van-e még hasonlóan szép kort megért ember a családban, úgy reagál, hogy senkit a világon nem tud.

– Hogy nekem miért sikerült, nem tudni. El nem tudom képzelni, hogy mi a titka, mert dolgozni azt sokat dolgoztam. Amikor az urammal mi külön mentünk, édesanyámék már nyugdíjasok voltak, anyu nem dolgozott soha, ők is velem voltak, nagyon jó lakással. Andornaktályán kert volt, gyümölcsös, minden. Pedagógus földön is kapáltam. Jött a téesz elnök kocsival arra: „Erzsike, most már látom, hogy igazi paraszt.” Azért mondta mert reggel 5 óra után már a kertben voltam. A szomszédban lakott, a megyei tanács személyzeti osztályán dolgozó Bányai Lajos. Versenyeztünk, hogy ki megy előbb ki kapálni. Oda visszamennék még ma is.

Csízy Erzsébet

Született: Martonvásáron 1916. október 1-jén. Innen Egerbe költöztek. Az egri angolkisasszonyoknál szerzett tanítói diplomát (1939). Első munkahelye Máramarossziget-Krácsfalván volt. Egy-két év múlva Szatmárnémeti mellett egy kis faluban tanított rövid ideig. Innen került Felnémetre tanítani, ekkor ment férjhez dr. Zágoni Zoltán jogászhoz. 1948-ban egy lányuk született, Zágoni Katalin. 1950-től Andornaktályán tanított 1972-ig. Ekkor vonult nyugdíjba. Azóta megkapta az arany, gyémánt, vas, rubin és gránit diplomát.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!