Bemutató: Az angyalok nem sírnak

A szerző így ír az előadásról: két ifjú felkelő bedörömböl egy „tisztes polgári” lakásba, hogy a jó fekvésű ablakban lőállást alakítsanak ki. Hoznak magukkal üvegeket és benzint is, hátukon géppisztoly. Csak két nő van otthon, egy lány és a mostohaanyja. A vidáman készülődő fiúkat nem is tudják lebeszélni őrültségnek tűnő vállalkozásukról. Az ÁVH-s apa is hazatér.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] A színpadon Csathó Norbert és Babócsai Réka Fotó: Gál Gábor/Gárdonyi Géza Színház
[/caption]

És a tankok is közelednek... 1956 októberének utolsó napjai, és novemberének közepe. A győzelem, a szabadság, az együvé tartozás mámora, majd a leigázottság, a rabság, a tehetetlen düh pokla. Két nap. Két világ. Egy fiú és egy lány. Egy férfi és egy nő. Egy kisfiú és egy orosz tiszt. Egy bátor legény és egy orvlövész. A megtorlás sötétje és az örök szabadság ragyogása. A halál és az élet körforgása. Az „élet” és a Lét párhuzamos misztériuma. A Sors – fogalmaz Kiss József. A programot az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatja.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Fehér István rendező és Nagy Adrienn Fotó: Gál Gábor/ Gárdonyi Géza Színház
[/caption]