Világhírű filmrendező Egerben

A világhírű magyar filmrendező, Makk Károly látogatott az előző héten Egerbe. A Szerelem című filmje vetítése után a közönséggel beszélgetett az alkotás megszületéséről, s arról, milyen volt 1956-ban filmesnek lenni.

Ismét nagy névvel kedveskedett a közönségnek a Kepes György Művészeti Központ és az Illés György Filmestek. Makk Károly világhírű, Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendezőt látták vendégül egy filmesten, amely a Szerelem című – Törőcsik Mari, Darvas Iván és Darvas Lili főszereplésében készült – film vetítésével kezdődött, s amelyet közönségtalálkozó követett.

A művet – amely 1971-ben a Cannes-i Filmfesztivál Zsűri Nagydíját kapta – az idén a Cannes Classics ismét a programjára tűzte, mégpedig az alkotás digitálisan felújított változatát. A est folyamán a rendezővel Muszatics Péter író és filmrendező, a Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál egyik főszervezője és a Cine Classics kurátora beszélgetett.

– Hatvan éve, 1956 nyarán valami mozgott a levegőben – emlékezett vissza Makk Károly. – A magyar szellemi élet az akkori vezetőpárt nem kevés tagjával vitázott a Petőfi Irodalmi Körben az ország helyzetéről. Én mindeközben egy kedves forgatókönyvön dolgoztam, ami tulajdonképpen arról szól, hogy ismeretlen emberek összefognak. Ez volt a Mese a 12 találatról című dolgozatom.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Makk Károly: „Nem tudja mindig mindenki megcsinálni azt a filmet, amit szeretne!” Fotó: Berán Dániel[/caption]

Makk Károly elmesélte: ezt követően olvasta el Déry Tibor regényét, amelyben egy ártatlanul becsukott ember – akikkel akkoriban elmondása szerint tele volt az ország – bocsánatot kér.

– A történet szerint Darvas Ivánt lecsukják, s nem tud semmit a családjáról – mondta. – Két szerelmes asszony, az anya és a feleség – akiről a filmben később kiderül, hogy mire is képes – várja a férfit. A film első fele a Szerelem, a második része pedig az 1962-es Két asszony című novella.

A rendező elárulta: a film elkészítése maximálisan csapatmunka volt. Együtt jöttek rá például arra, miként lehet a Szerelem közismert elemeit, az emlékképeket, a dialógokat működőképesen beilleszteni a filmbe.

– A forgatókönyv megírása és a film elkészülte között eltelt 6 év. Ennek oka egyebek között a cenzúra volt, hisz'' abban az időben a filmkészítés úgy működött, hogy bemutattad a forgatókönyvet, s azt mondták: viszont látásra, írj vígjátékot.

Az alkotó szólt arról is, hogy minden filmnél sokat számít a szereplők kiválasztása. A Szerelem férfi szereplőjéről úgy gondolta: jó lenne látni egy ismeretlen arcot, aki kíváncsiságot kelt.

– Kezdetben Pálos Györgyre gondoltam, de ő beteg volt, így „fentről” valaki úgy döntött, ezt a filmet Darvas Ivánnal kell leforgatnom. Törőcsik Mari szereplése egyértelmű volt, ami nála nagy fejtörést okozott, az a parókája volt. Ami azért, valljuk be, nem volt a legszerencsésebb választás.

Darvas Liliről – aki a felkérés ideje alatt New Yorkban élt – a rendező viccesen úgy fogalmazott: ő volt a másik „baklövése”.

– A film előtt tartottunk egy próbafelvételt – emlékezett vissza Makk Károly. – Lili mindenkit elvarázsolt, ezért rögvest a gyártásvezetőhöz küldtük, hogy állapodjanak meg. Lili nem csak tehetséges volt, de a szakma olyan birtoklása is rejlett benne, amelyet kevesek mondhatnak el magukról.

Muszatics Péter arról is kérdezte a rendezőt: a filmet elkészülte után be kellett-e mutatni.

– Miről beszélsz? Cenzúra volt! – válaszolta Makk Károly. – A stúdióvezetőnk Újhelyi Szilárd volt. Mivel 1956 után nem találtak embert, őt hívták el Romániából, hogy legyen itthon kultuszminiszter. Miután elkészült a Szerelem levetítettük párszor, de a sorsa még nem lett eldöntve. Nem tudtuk, hogy a premier miként fog zajlani: támogatják-e a mozikban vagy sem. Ebben nagy szerepe volt Aczél Györgynek.

Makk Károlyt a Szerelem elkészülte után a New York Times kelet-európai tudósítója is megkereste, szerette volna megtekinteni az alkotást.

– Levetítettük neki a filmet, amelyről megjelent egy dicsérő cikk – egészítette ki a rendező. – Az újságíró a rendszerről is kérdezett, de nem akartam eljajgatni neki, hogy hányszor nem fogadták el a forgatókönyvet. Inkább csak azt válaszoltam – amiben, úgy gondolom, még mindig nagy igazság van –, hogy a világon minden rendező, legyen az akár Fellini, ütközik akadályokba. Nem tudja mindig mindenki megcsinálni azt a filmet, amit szeretne. Aczél György ezt villámgyorsan elolvasta, s megköszönte, hogy nem úgy írtam le: jaj, de nagyon rossz volt. Félreértés ne essék, nem volt jó, de nem is volt olyan rossz.

Makk Károlynak nemrégiben jelent meg Szeretni kell című visszaemlékezése, amelyben leírja: elégedett a sorsával, hisz'' az nagyjából úgy alakult, ahogy tervezte.

Mellik Alexandra