Oroszlánok országában a Pro Agria-díjas

– Közvetlenül a díjátvétel előtt mi jutott eszébe, végig pörgette magában az elmúlt évtizedeket?

– Arra gondoltam, hogy tiszafüredi diákként állandó programot jelentett az egri színházlátogatás, no meg a vár megnézése osztálykirándulás keretében – felelte Varga György. – Ezek az élmények jelentették a városhoz való első kötődést. Most meg újra ott álltam kicsit feszültem és izgatottan a színpad előtt, és büszkeséggel töltött el, hogy ide jutottam.

– Kapott fülest a díjról, számított elismerésre?

– Nem,  nem számítottam rá.

– Hogy látja, mi dönthetett az ön javára?

– Valószínűleg nemcsak a kosárlabda suliban végzett munkát ismerték el, hanem a sport egyéb területén, testnevelőként eltöltött éveket, és talán városi sportiskolában végzett szervezői tevékenységet is.

– De az ön története még jóval az EVSI előtt kezdődött.

– A hivatást illetően a Hunyadi Mátyás Általános Iskola jelentette az egri nyitányt. Több mint tíz éven keresztül tanítottam ott testnevelőként, a kollégákkal útjára indítva a kosárlabdázást, felkarolva az atlétikát és a sok sikert elért játékos sportversenyt. Ott, akkor bevezettük a mindennapos testnevelést, ami sok éven át ment, s némelyek először furcsán néztek a tornateremre, amikor meglátták a függönyökkel történt térelválasztást a minél jobb helykihasználás miatt.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Aki közeli barátságba kerül a (kosár)labdával, az egy életre megkedveli ezt a játékot Fotó: Lénárt Márton
[/caption]

– Ha lehet mondani, fő művének mégis csak az Egri Kék Oroszlánok Kosársuli Utánpótlás Sportegyesület megalapítása és az ottani tevékenység tekinthető.

– Azt kétségtelen, hogy sokan ezzel hoznak összefüggésbe, és ez valóban így is van. Tizenhat éve, 2000-ben évben indultunk, és örömet jelent, hogy azóta létezünk a régióban meghatározó szerepet betöltő klubként, amelyről bátran mondhatom, országos szinten is elismert egyesületnek számít.

– Egy ilyen egylet esetében értékmérő, hány játékost tud kinevelni a mindenkori helyi felnőtt csapatnak, illetve kik azok, akik máshová, elsősorban magasabb szintre, elkerülve viszik a KOK jó hírnevét. Ezen a téren hogy állnak?

– Máté Balázs, Jakab Zsolt és a Honvédban kosarazó Stefán Dávid tartozik ebbe a kategóriába. Jelenleg U14-es válogatottként Kelemen Ádám és Kiss Kolos számít tehetségnek, előzőleg pedig Pálinkás Tamás, Pálinkás András és Kiss Bálint került a Vasas Akadémiához úgy, többre hivatott, mint társaik. A mostani NB I/B-s egri felnőtt gárdában Demeter Ákos és Szicsák Bence pallérozódik egykori kosársulisként.

– Mennyire cél a KOK-nál az eredményhajszolás, és mennyire az utánpótlás-nevelése. Vagy lehet a kettőt együtt említeni?

– Korábban nagyobb hangsúlyt helyeztünk a teljesítményekre, ám ez mostanra átesett egy finomhangoláson. Elsősorban nem az eredményesség a fontos, hanem az, hogy kapjon megfelelő képzést a gyerek, érezze magát jól ebben a közösségben, ahol meg tudjuk teremteni számára, hogy a képességeinek megfelelően kiteljesedhessen. Persze, jó lenne igazi tehetségekre bukkanni, azokat felkarolni, ám ilyenre kevés példa akad. A feladat nagyon összetett.

– Az ön életét fiatalként hogyan befolyásolta a kosárlabdával való kapcsolat?

– Nagy mértékben, ugyanis egészen a gyerekkortól kezdve meghatározta a pályámat. A sportágnak köszönhetően kerültem az egri főiskolára, ahol földrajz-testnevelés szakosként végeztem, majd a kosárlabda révén jutottam Nagykőrösre is, ahol játszottam és edzősködtem is egyben. Közben persze az iskolában oktattam a sportágat, mint ahogy később a Hunyadiban és a KOK-ban is.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Varga György minden figyelme a gyerekekre összpontosul Fotó: Lénárt Márton
[/caption]

– Milyen időszakot élnek mostanság az oroszlánok?

– Évek óta beálltunk egy szintre, ami a gyereklétszámot és a létesítményhelyzetet tekintve a város adottságaihoz képest reálisnak nevezhető. Arra törekszünk, hogy a munkánk folyamatos legyen, ne legyenek üres évjáratok. Eddig erre nem akadt példa. Kulcskérdésnek számít az edzői stáb összetétele, ezért is lenne jó, ha az immár helyi egyetemen ez a képzés is elindulhatna. Arra törekszünk, hogy a felépített modell, ez a szerkezet hosszú távon fenntartható legyen.

– A lányok részéről nem mutatkozik igény a kosarazásra, miért nem nyitnak a gyengébb nem irányába?

– A női szakág kialakítása elképzelés szintjén mozog, ám az alsóbb korosztályokban akadnak lányok, akik a fiúkkal együtt játszanak. A gondot ez esetben is a kellő szakember hiánya okozza.

– A vezetőedzőségen és az EKE csapatánál betöltött technikai vezetői feladaton túl szervezőként is nagyon aktív. Másra aligha jut ideje...

– Hát, nem igazán, de ebben élek gyerekkorom óta, így ezt természetesnek veszem. Ezt próbálom a fiatal kollégákkal is megértetni azzal együtt, milyen felelősséget jelent a gyerekkel való munka, Aki hozzánk kerül hat évesen, és 10-12 évet eltölt nálunk, annak a mindennapjait erőteljesen meghatározza a sport, az itt tapasztalt morál, a közösség. Ezt sosem szabad figyelmen kívül hagyni.

– Önre viszont figyeltek, ennek az eredménye a Pro Agria szakmai díj. Hová helyezi magában az elismerést?

– Előkelő helyre, mert ez az első a pályafutásom alatt.

– A közösségi médiában tapasztaltak alapján viszont úgy tűnik, jó helyre került?

– Jól esett a sok gratuláció. Noha mi még nem neveltünk ki mondjuk egy Vojvoda Dávidot, de arra törekszünk, aki hozzánk jön, az megszeresse ezt a csodálatos sportágat, amelynek, ha az alapjait jól elsajátítja, akkor hosszú időn keresztül sok örömben lesz része. Mi ehhez megadjuk a lehetőséget. Talán ez sem kevés.

Százötven játékos, hét edző

Az Egri Kék Oroszlánok Kosársuli Utánpótlás Sportegyesület 2000 tavaszán alakult magánkezdeményezésre, a  sportág oktatása, népszerűsítése, illetve a tehetséges fiatalok edzési és versenyeztetési lehetőségeinek biztosítása céljából – szerepel a klub honlapján. Az egylet partneri kapcsolatot tart fenn az Egri Városi Sportiskolával, annak szakosztályaként működve, kivéve az U11-s és U12-s korosztályt. A tíz versenyző csapatban kosarazó 150 játékossal hét edző foglalkozik a Dobó gimnáziumban, a Szilágyi gimnáziumban, a Balassi, Kossuth Zsuzsa, Hunyadi és a Tinódi iskolában, valamint az Leányka úti Eszterházy csarnokban.

Füredről indulva

A Tiszafüreden 1958. október 6-án született Varga György játékosként a helyi gárdában, az egri főiskola csapatában és Nagykőrösön dobta a labdát. Mindhárom településen edzősködött is. Egerben 1978 óta él, munkájáért a Pro Agria díj az első jelentősnek számító elismerés.