Kék hírek, bulvár

2016.11.18. 18:02

Döntöttek: külön folytatják az utat

Lassan másfél éve indult világot kerülő útjára az egri Szabó Ádám „Szalag” és Illés Adorján. Malajziában azonban úgy döntöttek: szétválnak útjaik.

Hírlap információ

Az azóta már Ausztrália felé tartó Ádám nézőpontját már korábban megismerhettük, mostani blog-bejegyzésükben pedig Adorján árulta el, miért hozták meg ezt a döntést.
Az első malajziai éjszakánkat egy tűzoltóságon töltöttük. Másnap reggel összepakoltunk, majd egy közeli vendéglőben elfogyasztott kiadós reggeli után folytatódott az expedíció. Azt a tervet álmodtuk meg, hogy 500 kilométert lebringázva egyből a fővárosba, Kuala Lumpurba támadunk. Délelőtt 11 körül egy Alot Setar nevű városba érkeztünk, s a pénzváltó felé gurulva izgatottan szívtam magamba a maláj építészet, kultúra, emberek, autók újdonságát. (...)

[caption id="" align="alignleft" width="640"] A Merdeka-fa, amit egy maláj tűzoltóság udvarán ültettek el FOTÓ: CHILDRENOFTHESUN
[/caption]

Az utcán a perzselő nap a bőrünk leolvasztásával kacérkodott, nosza hát behajtottunk egy légkondicionált turista irodába, ahol mosolygós fiatal hölgyek segítettek tájékozódni az ország főbb látnivalóiról. Megtudtuk, hogy a várostól délre egy Penang nevű szigeten helyezkedik el az ország egyik világörökségeként számon tartott Georgetown városkája, amit mindenképp érdemes szemügyre vennünk. A prospektusok képeit böngészve Ádám a keleti oldal vonzó tengerpartjaira is figyelmes lett, kikerekedett szemekkel adta tudtomra, hogy ezt a részt is király lenne meglátogatni. A fehér homokos, bungalós partok látványa élénk a fantáziámat megragadta, s lelki szemeim előtt már a fotók alapján elképzelt helyeken tekertünk. Útitársként a tenger friss illata és a cirógató napsütés is mellénk szegődött, akik integetve üdvözölték az ezer wattos mosoly és a felhőtlen boldogság társaságát is a röpke pillanat alatt lejátszódó történetben. „Menjünk, benne vagyok” – nyugtáztam Ádám ötletét.


Magyarország – Malajzia barátságfa

Estére hova máshova mentünk volna, mint a következő tűzoltóságra. Megkérdeztem a kapitányt, hogy maradhatunk-e estére. Visszavonult, telefonált, egyeztetett, majd rábólintott a kérésünkre, sőt, a főkapitány légkondis szobájában alhattunk.
Szinte minden napunk egyedi és különleges, a Balik Pulai városka tűzoltóságán eltöltött másnap reggelünk viszont a szokásosnál is jelentőségteljesebbre sikerült. Malajzia függetlenné válásának ünnepnapjáig három nap volt hátra, a lánglovagok a függetlenségi nap dalának („Merdeka”) eléneklésével kibővített eligazítással készültek kinyilvánítani a tiszteletüket. A gyakorlatozás után odajött hozzánk a főkapitány, és teljesen lázba jött a biciklis földkerülő történetünktől. Szóba került a faültetés projektünk, mire felvetette, hogy mi lenne, ha a tűzoltóság udvarán ültetnénk el a maláj fánkat. A parancsnok mellett már mi is lelkesen a történet megvalósításán gondolkoztunk. Kaptam magam mellé egy tűzoltó srácot, akivel elrobogtunk facsemetét intézni, közben Ádám megfűzte a főkapitányt, hogy csináljanak még egy eligazítást, hogy tűzoltós-dalolós jelenet is részese lehessen készülő filmünknek.

Így is történt, s mire egy „sweet-sour fruit” fával a kezemben visszatértem az udvarra, addigra útitársam már megrendezte, majd filmre rögzítette a számunkra nem mindennapi eseményt. Ezután Ádám elültette a fát, aminek a Függetlenség, azaz a Merdeka nevet adtuk stílszerűen, ezalatt a parancsnokkal hivatalos pecséttel ellátott címert fabrikáltunk, majd ünnepélyesen a fára akasztottuk. A címerre azt is ráírtuk, hogy Magyarország – Malajzia barátságfa. A folyamat alatt végig azt éreztem, hogy most valami igazán nagyot hoztunk létre, történelmet írtunk.

Az Entek birodalmában

Folytatódott a már szokásossá vált perzselő nap alatti bringázás, amit késő délutánonként általában eső vagy zápor váltott fel. A síkságtól búcsút vettünk, kisebb-nagyobb emelkedők és lejtők időszaka következett. Panaszra azonban nem volt okunk, hiszen dombon felfelé is szeretünk tekerni, amihez ráadásul Földanya tiszteletet parancsoló ajándéka, a minden irányba kiterjedő buja, vad őserdők látványa is társult. Hatalmas fák között bringázni/lenni adomány. Elcsendesít és kapcsolódásra ösztönöz.

Zenehallgatás már nem jöhet szóba, hiszen elnyomja a némaságban megbújó teljességet. Inkább mély légzésekkel a jelenlétre fókuszálok. Természetben lenni számomra az egyik legjobb dolog a világon. Gyakran megálltam az általam Entek birodalmának elnevezett részen, az óriásfák birodalmában, szeretetteljesen beszélgetni kezdtem a több száz éves élőlényekkel, akik számomra a bölcsesség megtestesítői. (...)

A következő délelőtt elhagytuk egymást, s két napig külön bringáztunk Terangganu államban. Estére egy romantikus halászfalu tengerpartján kötöttem ki. Találtam egy szakadt betonfalakkal védett fürdőhelyiséget, megmosakodtam és kimostam, majd egy közeli pavilon alá építettem fel a satyimat. Ekkorra már a falu apraja-nagyja körém gyűlt, mindenki tudni akarta ki ez a csodabogár.

Híradóban, internetes portálokon lógó embertársaim szájából megannyiszor elhangzott, hogy kerüljem el Iránt, Pakisztánt meg az összes muszlim országot, hiszen ott mindenki terrorista és ezerrel háborúznak és gyakorlatilag csak életveszélyes szituációkba lehet keveredni. Nos, megjártam Törökországot, Iránt, Pakisztánt és Malajziát és azt tapasztaltam, hogy a muszlim emberek felettébb kedvesek, olyan barátsággal fordulnak felém, mintha óvodatársak lennénk, a vendégszeretetük pedig példaértékű. Testvéri összetartással viszonyulnak egymáshoz, szóval az a minimum, hogy ezt most megosztom veletek.

Este meghívtak vacsorázni, reggel pedig reggelizni, haladó angoltudásuknak köszönhetően pedig értékes, feltöltő beszélgetést folytattunk az élet nagy dolgairól.

„Változtatnom kell!”

Már csak 50 kilométer maradt másnapra Kijalig. Párszor megálltam fotózni, pihenni, lazulni, s estére értem a megbeszélt szállásunkra, amiről kiderült, hogy egy gyönyörű, tengerpartra néző kilátással felspécizett luxusszálloda-komplexum.

Egy hetet töltöttünk itt, az időnk nagy részét az ajándék apartmanban töltöttük. Van egy olyan része is a világutazósdinak, hogy egy idő után úgy érzem, nem akarok látni semmi újat, inkább elbújok a négy fal közé, mindenki hagyjon békén. Megtelik és túlcsordul az élménytartály. Ilyenkor a legjobb a sok alvás, hogy a fizikai érzelmi és szenzori stresszszint újra a nyugalmi, az equilibrium állapotba vándorolhasson. (...)

Mielőtt elhagytuk volna Terangganut, még utoljára elmentünk egy tengerpartra csobbanni, ezután ivóvizet vettünk magunkhoz egy mecsetben, este pedig megint egy tűzoltóságon aludtunk. A következő két napon falvak, kisebb városok és pálmaültetvények között tekeregtünk. A második estére Kuala Lumpur széléig jutottunk el, megcéloztuk a legközelebbi tűzoltóságot, ahol szokás szerint rövid beszélgetés után szálláshoz jutottunk. Reggel pedig megengedték a tűzoltók, hogy filmjelenetet forgassunk, sőt még a tűzoltóautóba is beülhettünk. Ezután következett a főváros felfedezése. (...)

Így is lett, meglátogattuk a botanikus kert közelében lévő planetáriumot, ami Kuala Lumpur legizgalmasabb időtöltését hozta el számomra. (...) Tetterővel feltöltve hagytuk el a komplexumot, a nagy izgalom után elmentünk még enni egy kézműves központba, estére értem csak vissza a templomhoz. Ekkor már erősen bennem dolgozott a gondolat: változtatnom kell! Szívem önállóságra, egyedüllétre hív. Az utolsó itt töltött reggelünkön hatalmas gombóccal a torkomban közöltem Ádámmal, hogy most egy ideig, azaz három hónapig, egyedül szeretném folytatni az utazást. Érzéseimet igen nehezen tudtam csak kifejezni, visszaemlékezve jobbára csak makogtam. Útitársam igen meglepődött, viszont én már döntöttem. Ádámtól ezúton is szeretnék bocsánatot kérni hidegzuhanyként eső megnyilvánulásomért. Döntésem helyénvalónak éreztem, bár a szívem sokáig fájt még, lelkileg pedig igen összezavarodtam a következő napokban. Ami ezek után következett, az a menőség fellegvára, Szingapúr és Indonézia csodája! Ezekről a következő írásomban olvashattok majd. Béke.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!