Advent a plázában

Szombaton délután annyi ember volt a plázában, hogy egy gombostűt – az áruház parkolójában pedig egy kis Polskit – se lehetett volna leejteni. Hiába: az utolsó adventi gyertya meggyújtásához közeledve sokan gondolhatták úgy, hogy tovább már nem késlekedhetnek az ajándékok beszerzésében. Ezt az elméleti megfontolást követték aztán a tettek. Meg is telt rendesen az Agria Park. Most pedig jöhetne itt a „bezzegelős tanmese” az egyszeri karácsonyokról, amikor is az erdőből hozott friss fenyőfát ezüst színűre festett dióval, almával és fagyönggyel díszítették. Valódi viaszgyertyák égtek a karácsonyfán, s még egy mini betlehemi jászolt is elhelyezett a fa tövében a titokzatos Jézuska.

Az elmúlt időkön nosztalgiázni azonban, különösen a karácsonyi szokásaink változása ismeretében, nem érdemes. Először is itt van mindjárt az igen racionális kérdés: szabad-e ostorozni egy olyan viselkedésformát, ami tömegeket jellemez? Amennyiben százból kilencvennyolc ember ajándéktárgyakban igyekszik kifejezni szeretetének mértékét, akkor mondhatjuk-e azt nekik, hogy ne tegyék? Ne tegyék, mert a szeretet a bensőnkből fakad, nem tárgyakban kell kinyilvánítani! És egyáltalán, miből gondolhatja biztosra azt bárki, aki erre a „belülről fakadásra”, mint erkölcsi elvre hivatkozik, hogy ha valaki megvásárolt tárgyakkal próbálja jelezni szeretetét, annak az embernek nem a legmélyebb bensőjéből fakad az ajándékozási vágy?

Az idő nagy úr, átírja a világ rendjét. Ezért lehet, hogy a közelgő ünnepünk is mássá lett már. Függetlenül kifejezési eszközeinktől egy biztos pont azért maradt: ma is örömteli a várakozás a legszentebb családi ünnepünkre.