Közélet

2017.02.25. 08:03

29 évesen vásárolta meg a Dobos Cukrászdát

Az utóbbi időben számos, egymásnak ellentmondó hír keringett a nagy múltú egri cukrászdáról, a Dobosról. A heol Szilágy Erzsébet tulajdonossal beszélgetett.

Szomszéd Eszter

Fotó: foto:Korsos Viktor - korsosviktor.hu

Az utóbbi időben számos, egymásnak ellentmondó hír keringett a nagy múltú egri cukrászdáról, a Dobosról. Felmerült, hogy bezárják, eladják, aztán mindezek ellenére újabb és újabb akciókat hirdetnek, nem veszítettek lendületükből – erről árulkodik az is: már tudják, milyen újdonsággal készülnek a közelgő Egri Tavaszi Fesztiválra. A heol Szilágy Erzsébet tulajdonossal beszélgetett.

- Úgy vélem, nem túlzok, ha azt mondom: minden egrinek van egy története a Dobosról. A cukrászdáról, amely 1966-ban nyitotta meg kapuit a Széchenyi utcában. A helyszín nem változott, csupán a belső terek újultak meg azóta többször is, alkalmazkodva a kor elvárásaihoz. Az utóbbi esztendőben a név is módosult: Dobos Cukrászdáról Café Dobos-ra, amely már sugallta új irányt. A fő profiljuk azóta már nem cukrászda, hanem kávézó. Mivel változott a „szezon”, ezért a tulajdonos, Szilágyi Erzsébet úgy gondolta, a „fazonon” is ildomos módosítani. Merész vállalkozásnak bizonyult, erről árulkodik az, hogy többek nemtetszésüknek adtak hangot amiatt, hogy a hely a ma oly’ divatos vintage stílust vette át, s már nem a megszokott árnyalatok uralkodnak odabent, hanem a zöld és a rózsaszín dominál.

– Nem értettem a reakciókat, és nagyon bántott is az emberek véleménye – mesélte Szilágyi Erzsébet, aki idén már 25. esztendeje vezeti a Dobost, s már 40 éve van annak, hogy elkezdett ebben a cukrászdában dolgozni.

– Ez már a negyedik dizájn-váltás volt, amit véghezvittem itt, de ez az, amit igazán magaménak érzek. Végre összhang van az előtér és a belső terem között, végre be mernek ülni a vendégek a nagy terembe is. Ezt sokáig nem sikerült elérni, hisz’ megrémítette az embereket a sötétség, a sötét színek, azt gondolták ez itt egy kiállító terem. Hát nem!

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Szilágyi Erzsébet: „Jutott a dicsőségből és a keserűségből is...”Fotó: Korsós Viktor
[/caption]

- A berendezés is megmaradt, csak átfestettük az asztalokat, székeket, és új kárpitot kaptak. Egyedül a már csúnyán megkopott, sokak által márványnak hitt, tardosi, barna mészkő padlót cseréltük le erre a melegebb, fa mintázatú kőpadlóra. Örülök, hogy végre hangsúlyt kap a gyönyörű Tiffany-üvegablakunk is, ami Szontagh Pál munkája.

- Rájöttem, hogy már nehezen viseltem azt a sötét, depresszív hangulatot, ami idebent uralkodott, és most örülök a világos, vidám árnyalatoknak – részletezte a tulajdonos, akiről érdemes tudni, hogy 29 éves volt, mikor a rendszerváltás után megvásárolta a Dobost, 14 esztendős pedig, mikor először belépett a cukrászda ajtaján, ám akkor még kicsit sem tette ez boldoggá őt. Ugyan 4,5 átlaggal végezte tanulmányait, ez akkoriban nem volt elég ahhoz, hogy középiskolába mehessen, így került szakmunkás képzőbe. Ezt hatalmas csalódásnak élte meg, a kárpótlást az adta neki, hogy a szakmai versenyeken rendre jó eredményeket ért el, sokszor egyedüli vidéki tanulóként állt dobogón a budapestiek mellett. Úgy vélte, ha már ezt kell csinálnia, akkor azt tegye a lehető legjobban. Maximalizmusa azóta is tart.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] A berendezés is megmaradt, csak átfestették az asztalokat, székeket, és új kárpitot kaptak Fotó: Korsós Viktor
[/caption]

– Amikor kezdtem elfogadni a helyzetet, már akkor azon gondolkoztam, hogy egyszer megveszem ezt a helyet, csak nyerjek a lottón – idézte fel. Az álomból aztán valóság lett, csak a lottónyeremény maradt el. Erzsébet tehát 1977-től mint tanuló, aztán már mint dolgozó volt jelen a Dobosban, ahol kezdetben Bencs Kálmánné, majd Cseh Andrásné volt a vezető. 1985-ben átkerült az Eger Szálló drink bárjába, s ott 1988-ig, lánya, Krisztina születéséig dolgozott. Ezen időszakot tartja élete legboldogabb három évének, ami után pedig megkapta élete legnagyobb ajándékát. Kollégáival folyamatosan tartotta a kapcsolatot, tőlük tudta meg 1992-ben, hogy eladóvá vált a Dobos. Nem gondolkozott sokáig: egzisztencia-hitelt vett fel, amiből megvásárolta az akkorra már kissé lestrapált épületegyüttest a berendezéssel együtt.

– Fel sem mértem, ez mekkora felelősség. Az álmaim vezéreltek. Nagyon küzdelmes évek következtek, jutott a dicsőségből és keserűségből is. Én soha nem szerettem szerepelni, csak annyit akartam, hogy ne kelljen szégyenkeznem amiatt, hogy az enyém a Dobos. Büszke vagyok rá, hogy kiállta az idő próbáját – fogalmazott.

Erzsébet úgy látja, hogy ugyan most a magyar gasztronómia a francia trendet igyekszik követni, ő azt vallja: mindig legyen a kínálatban a nemzetre jellemző édesség, mint a Dobos-és az Eszterházy-torta vagy a somlói galuska. Különben minek jönnének ide a turisták?!

– A Bagdad fagylaltkehely – amit parádi kristállyal díszített ezüstkehelyben szolgálunk fel – kifejezetten a Dobos desszertje, amit a mai napig keresnek a vendégek. Minden nap ott vagyok a cukrász műhelyben, és mindig kísérletezünk valami újjal, de az üzletpolitikám ugyanaz, mint 1992-ben. Lecseréltem a vajkrémes süteményeket, helyettük például kitaláltam az Egri csemegét. A Dobos soha nem a mennyiségre, hanem a minőségre összpontosított, hisz’ a jóból keveset adnak. Szerettem volna megtartani azt a szellemiséget, ami kezdettől fogva jellemezte ezt a helyet. A Dobos volt ugyanis Eger egyetlen első osztályú vendéglátó helye, nem véletlenül nevezték a vidék Zserbójának. Süteményt – ráadásul helyben készült süteményt –, csak itt lehetett kapni akkoriban. Nálunk volt először elérhető a Coca Cola, mi készítettünk először tiramisut. Soha nem volt olcsó hely, de nem is lehetett, mivel akkoriban egy első osztályú hely árait törvény is szabályozta – részletezte Erzsébet, akitől természetesen azt is megkérdeztük, mi az igazság az eladásról.

- Legalább tíz éve foglalkoztat a dolog, és most megléptem: feladtam egy hirdetést, amihez részben magánéleti változások is vezettek. Az igazság az, hogy a Doboson kívül már nem köt Egerhez semmi. A lányom, a párom, a rokonaim, a barátaim mind Budapesten élnek, és engem is egyre inkább odahúz a szívem. Érdeklődők évek óta vannak, természetesen, most is jelentkeztek már, de nekem nem olyan sürgős a dolog, hogy azonnal odaadjam annak, aki megadja a kért árat. Számomra az is lényeges, hogy tudjam, mit szeretne kezdeni a hellyel, amit ha továbbra is Dobosnak szeretnének nevezni, a nevet is meg kell vásárolniuk, mivel azt levédettem. Ennyi idősen és ennyi munka után már valami kisebb terhet szeretnék, de abban biztos vagyok, hogyha egészségem engedi: életem utolsó percéig dolgozni fogok – mondta Szilágyi Erzsébet.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!