Szerelem és második otthon a színház

– E szakmának nincs iskolája, csak a gyakorlatban lehet elsajátítani. Nagy szerelem ez, annak ellenére, hogy sok lemondással és konfliktushelyzettel jár, mégis maga a csoda. Oldalról, a színpad széléről látod, ahogy a színészek egyik pillanatról a másikra átalakulnak. Változatos, izgalmas munka. Azt hiszem a váratlan helyzetek, és azok megoldása teszi érdekessé és megunhatatlanná – mondta Rita.

Rábl Róbert ügyelő órásmesterként dolgozott, amikor munkát ajánlottak neki az alakuló társulatnál.

– A színház valóban a második otthona az embernek, ha nem az első. Ez nem csupán munkahely, teljes embert kíván, mind gondolatilag, mind fizikailag – vélekedett Róbert, aki elmondása szerint azért hagyta ott a biztos megélhetést nyújtó mesterséget, egy születőben lévő ismeretlenért, mert már gyermekkorában megfertőzte a színház világa, szülei budapesti társulatnál dolgoztak.

– Színházi érzékkel vagy születik valaki, vagy nem. Igyekszem precíznek lenni, s talán ebben, a gondolkodásmódomban segít az eredeti szakmám. Ez olyan, mint egy szerelem – fogalmazott.

Vozáry Dénes 1980-ban került a színházhoz, a hangtár vezetőjeként dolgozik.

– Voltam díszítő, kellékes, világosító, színpadmester, dolgoztam a zsinóron. Sok mindent kipróbáltam, csak színházi ember nem voltam még. Őszintén szólva, el tudnék képzelni nyugodtabb, kényelmesebb munkát is, ugyanakkor élvezem, hogy változatos, minden előadás kihívás – nyilatkozta a 2015-ben Kiváló Munkáért kitüntetéssel jutalmazott Vozáry Dénes.