A munkám a hobbim, a család a támaszom

– Az Eszterházy egyetem rektorától, dr. Liptai Kálmántól kapott új megbízást, campusokért felelős rektorhelyettes lett. Tulajdonképpen mit jelent ez a feladat?

– Ha röviden akarnám megfogalmazni, azt mondanám: a campusok közötti koordi­náció, de természetesen a fela­dat ettől jóval sokrétűbb, hisz az oktatási, tudományos-­kutatási tevékenységének a felügyelete, összehangolása is hozzám tartozik. Magyarországon, alapvetően az úgynevezett multicampusú egyetemnek nincs kialakult és jól bevált, követhető példája. Ez egy új pozíció itt az egyetemen is, kihívás számomra, hogy campus szintű gondolkodást vigyek a köztudatba. A cél tehát, hogy egy olyan, egymással jól funkcionáló rendszert fogjak össze, amely az egyetemet még erősebbé, kedveltebbé, hatékonyabbá tudja tenni.

– Az ember általában nem rektorhelyettesnek készül. Elárulja, mi szeretett volna lenni?

– Gyerekkorom óta érdekelt a földrajz, de természetesen először én is az akartam lenni, mint az édesapám, lakatos. Aztán emellett nagyon érdekeltek a külföldi tájak is, majd a középiskolában már egyértelműen tudtam, hogy a földrajzzal szeretnék továbbtanulni. Olyannyira biztos voltam benne, hogy Püspökladányban akkor egyedüliként én érettségizetem ebből a tárgyból. A Debreceni Egyetemen terület- és településfejlesztő geográfus és földrajztanár szakon diplomáztam, később a doktori fokozatot és habilitált doktori címet is ott szereztem. Egy évet Németországban is tanultam, majd 2005 nyarán kezdtem el Gyöngyösön dolgozni. Ez egy rendkívül jó lehetőségnek tűnt, bár mindössze két embert ismertem, amikor idejöttem. Egy teljes esztendőt ingáztam Debrecen és Gyöngyös között, majd ideköltöztünk a feleségemmel. Szeretjük ezt a kisvárosi életet, mondhatom, hogy igen hamar beleszoktunk. Fontos volt emellett persze, hogy a főiskolán azt tanítottam, amit igazán szeretek, hiszen a munkám egyben a hobbim is. Nem titok: mindig is szerettem utazni, túrázni és kirándulni. Elárulom: ötvenkét bögrém van otthon, különböző országokból, ennyi helyen jártam már…
 

 
– Ezek szerint bátran kijelenhetjük, hogy nagy világjáró. Van esetleg kedvenc úti célja?

– Nagyon szeretem Magyarországot, azon belül is a Mátra a kedvenc helyem. Gyerekkoromban gyakran jártunk ide kirándulni, most pedig itt élhetek. De szeretem a Kaukázust és a Balkánt, e tájak sokszínűek, az ott élő emberek pedig különösen kedvesek. Még gyerekkoromban elkezdtem gyűjteni a különböző országok pénzeit, aztán később söralátéteket is, amelyekből mára mintegy 4000 darab van már otthon, szépen, mappákba rendezve. A bögrék pedig a szekrény tetején pihennek sorban, jóllehet még elfér egy pár darab…

– Két éve vezetői feladatokat is ellát, most pedig itt az újabb pozíció, ami több utazással is jár. Mindezek mellett, marad-e idő igazán a családra?

– A rektorhelyettesi tevékenységet a Gyöngyösi Károly Róbert Campus, a Jászerényi Campus, valamint a Sárospataki Comenius Campus vonatkozásában látom el, így valóban sok utazással jár a munkám. Emellett pedig a helyi, gyöngyösi campust is igazgatom, amiben a kollégák sokat segítenek. Természetesen, a családdal egyeztetve vállaltam el a munkát. A nagyobbik gyermekemet, a most nyolc és fél éves Dorkát most minden reggel én viszem iskolába, és délután a különórákra. Ha tehetem, mindig gyalog járok dolgozni, bár amióta megszületett Vince, erre kevesebb lehetőségem van. Ő most két hónapos, és ha kicsit nagyobb lesz, ismét gyalogosan közlekedem majd. Ez a megoldás arra is jó, hogy amíg a munkahelyre beérek, van időm, átgondolom az aznapi teendőket, amikor pedig már hazafelé jövök, elengedem a benti problémákat. Így ha hazaérkezem, kicsit le tudok tenni minden mást. Persze ebben (is) a család a támaszom. 
 
[caption id="" align="alignleft" width="650"] Dr. Bujdosó Zoltán szerint jó csapat, jó munkatársak kellenek a sikerhez, s ő érzi, kollégái mögötte állnak Fotó: Czímer Tamás
[/caption]