Jutka néni után jött az egykori osztálya

Nem is akármilyet: a fővárosi Toldy Ferenc Gimnáziumban 1967-ben végzett osztály helybe jött az osztályfőnökéhez. Mészáros Győzőné Jutka néni azt mondja, hogy ő már rozoga, ezért jöttek utána a „gyerekek”.

Mészáros Győzőné Jutka néni – nyugdíjas angol-magyar-történelem szakos tanár – minden szavából sugárzik, hogy ő pedagógus. Amikor például egykori intézményét megnevezi, nem felejti el hozzátenni: a Toldyt ipszilonnal írják. Arany János i-vel írja. Ez nem az a Toldy, hanem egy Toldy Ferenc nevű irodalomtörténész. Amikor rákérdezünk az életkorára, elárulja, hogy nyolcvannégy éves, de rögtön kijelenti: ezt nem kell annyira propagálni.

„Ha nem szeretném Szarvaskőt, akkor nem laknék itt”

– Majd, ha kilencven leszek, közhírré tesszük. Emlékszem az osztályra, hogyne. Azóta is csomószor találkoztam velük, legutóbb négy évvel ezelőtt az Egerhez közeli lovas tanyán. Huszonkét éve már, hogy ideköltöztem. Azért jött az osztály Szarvaskőbe, mert én itt vagyok és rozoga vagyok, úgy döntöttek, ha én már rozoga vagyok, majd ők jönnek – foglalja össze tömören annak a találkozónak az itteni létrejöttét, amelyen legalább húsz, ma már hatvannyolc éves egykori toldys diák idézi fel a fél évszázaddal ezelőtti múltat.

– Hogy milyen a viszonyom a faluhoz? Ha nem szeretném, akkor nem laknék itt. Nem kényszerlakhely ez. Én választottam, és én maradtam. Ötven évtől csak lefelé vannak volt osztályaim. Lehet, hogy lesz még más, következő ötvenéves találkozó is, csak nekem azt még meg kell élnem – fogalmaz az idős pedagógus.

Ott látjuk az eseményen Szabóné Balla Mariannát, a település polgármesterét is. Kérdésünkre tudatja: Jutka néni nyugdíjazása előtt angol-magyar és történelem szakos tanárnő volt, s a településen élő diákok zöme valójában neki köszönheti a sikeres nyelvvizsgáját. Óraadó tanárként is dolgozott, és könyveket is fordított.

– Érettségi találkozóra érkeztek a volt diákok, mondhatni, a világ minden tájá­ról, hiszen többen külföldön élnek, de ez az alkalom hazahozta őket. Jutka néni előtt titokban akarták tartani, meglepetésnek szánták, de valaki mégis elszólta magát. Így ezért a kedves osztályfőnök előbb értesült arról, hogy mi készülődik, mint ahogyan a szervezők azt szerették volna – fed fel néhány titkot a találkozó előtti „összeesküvésről” a faluvezető.

Könyvtárat vezetett, verseskötete is megjelent

– Kicsit talán irigykedve hallgattam azt a sok-sok közös, kedves emléket, amit a volt diákok meséltek, de hamar visszazökkentem a valóságba, és éreztem azt, hogy ők legalább annyira irigyelnek most engem, amiért Jutka néni a mi kicsiny falunkat választotta új otthonául. Hajdanán az autójával bejárta egész Európát, megállt valahol az erdő rejtekén, és vadkempingezett. Sok-sok éven át vezette a helyi könyvtárat, ahol sok okos szóval támogatta az olvasni vágyókat. Számos megemlékezésnek, ünnepségnek volt az állandó résztvevője. Nemrégiben pedig megjelent egy verseskötete, melyet mindazoknak ajánlok, akik hisznek az őszinte, igaz szó építőerejében – teszi hozzá a polgármester.

Nagyszerű osztály, sikeres életutak

A hajdani időkről Pataki Attila egyetemi tanár árul el részleteket: – Nagyszerű osztály voltunk, hiszen negyvenketten érettségiztünk, s harmincötünket azonnal, elsőre felvettek egyetemre és főiskolára. Nekünk az iskola igazi alma mater volt. Szeretettel jártunk oda, szerettük a tanárainkat és végtelenül tiszteltük őket. Sajnos már csak Judit néni él a tanáraink közül. A Toldynak híre volt, a Toldyban voltak a legszebb lányok, itt érettségiztek a Tolcsvay testvérek, s a Toldyhoz volt közel az Illés Klub a várban, és mi Illés-rajongók voltunk. Az osztálynak a lelkiségét jellemzi az, hogy ugyan 42-en voltunk, ebből nyolcan sajnos már nem élnek, a többiek szerte a világban, de ötven év után huszan itt vagyunk. És a legszebb dolog az, hogy az osztályfőnökünket, akit nagyon szeretünk, és az első osztálya voltunk, itt láthatjuk magunk között, remélem, hogy még sokáig.