Áram a meleg vízben

Az Egerben élő humorista, Szép Bence nemrégiben 17 napos biciklitúrán járt többedmagával Kubában. Humoros és meghökkentő sztorikat mesélt a Heolnak különleges útjáról.

Gyermekkorom óta bringázom, de ez az első ilyen hosszú túrám – vezeti be kubai élményeit Szép Bence humorista, akit a munkája, a stand-up comedy, a forgatások a fővároshoz kötik, de a hevesi megyeszékhelyen él. – Nagyon szeretek utazni, mindig olyan úti célokat szemelek ki, ahová olcsó a repjegy. Egy jó, szintén nagy bringás barátom, Tomi – aki egyébként a túravezetőnk volt – észrevett egy olcsó repülőjegyet Kubába. Öten vágtunk neki két keréken Kubának. Életem egyik legnagyobb élménye volt ez az összesen 17 napos kiruccanás – fűzi hozzá.

A túravezető volt az, aki eltervezte, merre menjenek. A koncepciójuk az volt, hogy minél olcsóbban hozzák ki a költségeket. Mivel legfeljebb 20 kilós csomagot lehet felvinni a repülőgépre, a kerékpárjukat vitték magukkal, s kevés ruhát, tárgyakat.

– Amikor megérkeztünk, Havannában összeszereltük a bringáinkat, és elkezdődtek a kalandok. Nem a turistalátványosságokat szemeltük ki, hanem falvakat. Vadkempingeztünk, s olyan büfékben fordultunk meg, ahol fillérekért ettünk nagyon finomakat. Kuba egyébként elég olcsó ország. Volt olyan ebédünk, amikor öten 15 szendvicsért és frissen facsart mangólevekért, valamint két kávéért 1400 forintnak megfelelő összeget fizettünk.

A Kubát meghódító magyar bringásokat becsapta a térképük, megesett, hogy elfogyott alóluk az út…, de ami még rosszabb, hogy a vizük is. Így aztán az éjjel kellős közepén egy kedves kubai családhoz kopogtattak be, akik ellátták őket bőven innivalóval.

– A helyiek kedvesek, segítőkészek. Egyik nap kitaláltuk, hogy nem sátorban alszunk, hanem egy casa particularban, ami a kubai „Zimmer frei”. Egy srác majd’ másfél órát bolyongott velünk a városban, hogy önzetlenül segítsen szállást szerezni nekünk. Végül talált – egy kuplerájban. Hologramos meztelen nők a falon, hangulatvilágítás… De a fürdőszoba vitt mindent! Úgy csináltak ugyanis meleg vizet a zuhanyzóba, hogy belevezették az áramot a folyó vízbe. Mondták, nyugodtan tusoljunk, nem lesz semmi baj, amíg nem zsibbad a kezünk, vagy nincs izomrángásunk… Ha nagyon rázna, a zuhanyfülkében van egy biztosítéktábla, azt kapcsoljuk le. Látták, hogy van bennünk némi feszültség, úgy reagáltak, nyugodjunk meg, legalább 4 éve nem rázott meg senkit komolyabban… Adtak egy textilpapucsot, de én kijelentettem, hogy csak a műanyag vietnámi papucsban vagyok hajlandó tusolni. Erre az volt a válasz, hogy az nem jó, mert az beleolvad a zuhanytálcába, nehéz kitakarítani…

Ettől persze hajmeresztőbb történetek is megeshettek volna velük, ha találkoznak a…

– Kubában él egy nagyon agresszív állat, a rombuszkrokodil, azt mondták a helyiek, ha szembejön egy, tettessük magunkat halottnak. – És ha nem megy? – kérdeztük. – Majd segít a krokodil… – érkezett a válasz. De ha már itt tartunk, krokodilhúst is ettünk, ami nagyon finom! Arrafelé egyébként tényleg mindenki nagyon laza, mosolygós, és ahhoz képest, hogy diktatúráról beszélünk, nagyon szabadon élnek az emberek. Melyik demokratikus országban lehet azt megcsinálni, hogy az autópályán biciklizünk forgalommal szemben?! És közben a rendőrök mosolyogva integetnek… Nagyon megcsodáltak bennünket a helyiek egyébként. Az ezüst polifoammatracot és az egyik útitársam levesporát gyakorlatilag űrtechnológiaszámba vették…

Az utcákon a hangulat is elképesztő szerinte: profi utcazenészektől szól a kubai muzsika. Az egyik dalba spanyolul még bele is énekelték nekik, hogy „sziasztok, biciklisek, de jó, hogy itt vagytok!”.

– Utólag még az is vicces emlék, amikor elkapott minket egy hurrikán, három másodperc alatt szanaszét ázott mindenünk, majd egy híd alatt éjszakáztunk vizes hálózsákban. De ez a kaland része, és egy ilyen túra csak akkor lehet igazán élvezetes, ha az ember könnyedén kezeli a nem várt dolgokat, mint ahogyan mi is tettük.