Közélet

2017.05.24. 13:52

Hídépítők

A mélybe nézni mindig egyszerűbb, de az egyszerűbb nem mindig a jobb megoldása életünknek.

Juhász Henrietta

Akit anya szült, az életében legalább egyszer megtapasztalja, hogy milyen teljesen céltalanul ácsorogni egy képzeletbeli, ám annál mélyebb szakadék előtt. Ebben a bizonyos pillanatban biztosan sok alternatíva megfordul az ember fejében: kezdjen-e el hidat építeni, van-e értelme átjutni a túlpartra, vagy vesse-e le magát, hogy kiderüljön, mi van odalent.

A céltalanság nem válogatja meg korosztályát: eléri az idősebbeket, de – ahogy azt az ifjú jövőt építőktől hallottam – bizony sokszor eléri a fiatalságot is. Még a szerencsésebbeket is, akik bejutnak egyetemekre, a választott szakon tanulhatnak, építhetnék kapcsolataikat, mégis kilátástalannak érzik a jövőt. Ebben az esetben az első és a legfontosabb kérdés a miért.

Miért, hogy már az első évben gondterhelten fogalmazzák meg kétségeiket, hogy az évekig tanult szakmában el tudnak majd helyezkedni? Miért van, hogy már a felnőttek, vagy kortársaik segítségében sem tudnak feltétlenül megbízni?

Itt állnak hát ők, akik igyekszenek visszaadni a reményt, s a vártnál is több falat kell áttörniük ahhoz, hogy elérjék céltalan, motivációvesztett társaikat. Elmondják, hogy a hídépítés korántsem egyszerű, rengeteg erős, időtálló tartozék szükséges hozzá. Nem árt az sem, ha van segítség, s jól jöhet, hogy ha csak körvonalaiban is, de látszik, hogy mi vár a túlsó parton. A mélybe nézni mindig egyszerűbb, de az egyszerűbb nem mindig a jobb megoldása életünknek.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!