A szó kevés

Meghalt egy hat hónapos kislány, hiába vitték orvoshoz a szülei. Nem tudták megmenteni. Négy esztendőn belül már a második ilyen esetet sodorja elém a munkám. Ahogy 2013-ban, most is egy alig féléves kislány az áldozata valószínűsíthetően ugyanannak a rettegett kórnak. Agyhártyagyulladás. A meningococcus nevű baktérium­ lehetett ezúttal is az okozója ennek a rendkívül gyors lefolyású fertőzésnek, amellyel dacára az orvosok heroikus küzdelmének nem tudott megharcolni a kicsiny gyermek teste Hevesen. Pár óra leforgása alatt súlyos állapotba került ő is, ahogyan pár éve a tarnabodi kisbaba.

Akinek van gyermeke, s magas láz esetén vizslatta már annak minden apró rezdülését, ellenőrizte ezerszer is, nem merev-e a nyaka, nincsenek-e nyomásra nem elhalványuló piros kiütések a testén, az tudja, mit élhetnek át azok a szülők, akik felfedezik ezeket az egyébként agyhártyagyulladásra utaló tüneteket. Néztem kedden a rutinos, higgadt gyermekorvos arcát a hevesi gyermekrendelőben. Ő is, asszisztense is megrendültek, hiszen több évtizedes szakmai munkájuk alatt nem halt még meg a kezükben gyermek. Mindketten tudták: mindent megtettek a babáért, amit csak lehetett, de nem maradt idejük, a fertőzés gyorsabb volt, a kislány meghalt.

Azóta azon gondolkodom, vajon lehet-e elégszer felhívni a figyelmet a veszélyre? Egyrészt arra, hogy létezik védőoltás, amelyet párszáz forintos dobozdíj ellenében beadathatnak a szülők gyermekeiknek, másrészt arra, nagyon-nagyon figyeljünk a tünetekre. Rendkívül gyors lefolyású fertőzésről van szó, néhány óra alatt tragikus lehet a végkimenetel. Nem lehet eleget beszélni, írni erről, hiszen a 2013-ban a tarnabodi családban, illetve a most Hevesen elhunyt kislány környezetében valószínűleg nem tudták, mit tehettek volna, mire kellett volna még jobban figyelniük. A szó kevés, de talán nem hiábavaló!