Némi odafigyeléssel jobb lett volna a visszhang

– A tavalyi eseményt látva gondoltam, hogy ebben az évben nekem is ki kell próbálni egy olyan helyen futni, ahol nem csak a kordonszalagot kell és érdemes nézni futás előtt, alatt és után – számolt be a Tihanyi félmaratonról Pelbárt Zoltán, az Egri TK indulója. – A verseny előtti és utáni tevékenységre a tihanyi félmaratonnál kevés tökéletesebb helyszín van ma kishazánkban. Majdnem minden rendben volt, de a visszhang itt ott erősebb lett a vártnál vagy csak hangosabban szólt. A rendezői hangok már egy évvel ezelőtt is szóltak: jó lesz és újszerű! A rendezvényt előkészítő média csillagos ötöst érdemel, sőt. Jöttek a kiállítók számosan, nagy tere volt a szponzor sátraknak. A  beharangozott versenypóló (külön a női és a férfi) dizájnja megkapó lett. Az először ezen a versenyen megszervezett rajtcsomag házhoz szállítás is ütős volt. Ennyi új és újszerű megoldásra már felkapja a fejét a rendezői sablonokat megszokott sportolói közeg, sőt. Jó magasra került a léc. Eljött a magyar futótársadalom több ikonikusnak is mondható alakja, Simona Staicu (számtalan nagy futóverseny győztese), dr. Lubics Szilvia (kétszeres Spartathlon győztes, többszörös helyezett), Józsa Gábor (riói olimpikon maratonista), de itt volt Kovács Kokó István (világbajnok bunyós) is, sőt az 1:40-es iramfutást Csécsei Zoli (12 órás padon futás) Guinness rekorder futó vállalta. Eljött több, mint 2300 futó, akik csak halk visszhangot vagy azt se szerettek volna hallani a versenyről. Na ez már felemásra sikerült. A kezdeti 1500-as létszámlimitet ötven százalékkal felengedni nem volt szerencsés.

Az útvonalválasztás megmaradt a kevesebb létszámra tervezett, ez nem volt szerencsés. A nagy tömeg miatt az útlezárások hosszabbak voltak a tervezettnél, így a rendezői gépkocsi flotta is akadályoztatva volt. Az előkészített kordonok, futófolyosók szélessége sem követte a hullámzó tömeget, sőt. A nagy melegben nem jött időben a frissítő víz pótlása. Ezt csak a célban tapasztalt kaotikus helyzet überelte. Sokan a két-háromórás futás után még több, mint fél órát álltak a sorban az első frissítő kortyokért. A verseny tömege bekebelezte a több, mint száz rendezőt. A hosszú-hosszú sorok miatt csúszott az eredményhirdetés is, amit lehetett volna rövidíteni az egyes kategóriák férfi, női helyezettjeinek egyszerre való kiszólításával. A csúszás miatt nagyon foghíjas volt a jelenlévő helyezettek sora is. Így aztán kevesen voltak/maradtunk, akik nem tudtak felállni a nem létező dobogóra. Az hiszem, ezt még megérdemelték volna a kategória helyezettek, sőt. A lenyugvó nap idején is „formálódott” a visszhang.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Pelbárt Zoltán (jobbra) Beküldött fotó
[/caption]

Összességében egy picivel több odafigyeléssel tényleg ütős és messzire hallatszó, visszhangos versenyt tudtak volna „kanyarítani” a rendezők. Mindezeket csak a versenyzői/rendezői tapasztalat és nem a savanyú szőlő érzés – hiszen megnyertem a kategóriámat (abszolút 32. hely) – miatt írtam le azoknak, akik egyszer majd versenyrendezésre adják a fejüket. A verseny tárgyi emlékei (befutóérem, póló) nagyon szépek és egyediek lettek, nagy gratulációt érdemel az ötletgazda és a kivitelező is – zárta szavait Pelbárt Zoltán.