Közélet

2017.06.23. 20:00

Babaházat készített, sokat utazgathatott

Dr. Szemenyei Ágnes reuma­tológus szakorvos meséli­ el, hogy milyen volt az élet gyermekkorában.

Verebélyi Márta

A Szent József-forrásnál, a reumakórház közelében társalgunk. Kedvesen fogad, s szívesen avat be gyermekkorának részleteibe.

– Miskolcon születtem, de Kazincbarcikán töltöttem a kisgyerekkorom, 1973 óta Egerben élek. Mára már teljesen egrivé, sőt, lokálpatriótává váltam – mondja dr. Szemenyei Ágnes, a Markhot Ferenc kórház reumatológiai osztályának szakorvosa. – A hivatásom választásában anyukám, dr. Kiss Katalin is nagy hatással volt rám, hiszen Eger ismert, kedvelt gyermekor­vosa volt. Gyermekként sokszor jártam a rendelőjében, szerettem ott lenni, a húgommal és a barátaimmal gyakran játszottunk orvososat.

Eredetileg gyermekorvos szeretett volna lenni ő is, de rájött, nem bírja elviselni a beteg gyerekek látványát. Ágnes egyik nagynénje is orvos volt, patológus. Kérdésemre elárulja: gimnazista korában járt is nála, boncoláson is részt vett, de a látottak nem riasztották el.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Ágnes nagyon szereti a munkáját, hiszen szívesen segít a betegséggel küzdő embereken. Különösen szeret az idősekkel foglalkozni Fotó: Márkus Attila
[/caption]

– Apukám villamosmérnökként a Vilatiban dolgozott. A cégnek voltak üdülői Balatonfüreden és Kemence mellett is. A szüleimmel és a barátaikkal, s azok gyermekeivel sokat jártunk ezekre a helyekre üdülni.

Ágnes a Csebokszáriban nőtt fel, és nagyon jó szívvel emlékszik vissza arra az időszakra. Ma már kertes házban él családjával, de második gyermeke születéséig ugyanabban a kilencemeletes házban lakott, ahol régen a szü­lei­vel. Nagyon élvezte a lakótelepi életet, a rengeteg gyerek társaságát.

[caption id="" align="alignleft" width="300"] Ágnest szerették a barátai
[/caption]

– Sokat játszottam a barátaimmal, barátnőimmel, sötétedésig lent lógtunk a házunk mögötti udvaron – idézi fel. – Sosem voltam rosszcsont gyerek, nem emlékszem különösebb csínytevékre. Szerettek a barátaim. Sok kedvenc utcai játékunk volt, például az ugróiskola, a bújócska, a kidobós, a tollaslabda és az ugrálógumi. Gyermekkoromban még nem volt olyan kiépített a lakótelep, mint manapság, a növényzet még hiányzott, viszont a folytonos építkezések miatt sok domb és gödör tette izgalmassá a terepet. Ezeket a helyeket is ideálisnak tartottuk arra, hogy játsszunk. Télen sokat szánkóztunk, nyáron pedig a szüleimmel jártunk kempingezni. Belföldön és külföldön is sokat megfordultunk. Két–három baráti családdal indultunk útnak, bejártuk Jugoszláviát, Közép-Európát, a skandináv országokba is eljutottunk. Ezek az élmények mélyen belém ivódtak, ma is szívesen utazok.

– Jó tanuló gyermek voltam – meséli. – Szerettem olvasni, babázni és babaházakat készíteni is. Papírra rajzolva terveztem ezeket, és papírból kiviteleztem őket. Nagymamámtól varrni is megtanultam, így a babáimnak magam készítettem a ruhákat. Később pedig magamnak is sokat varrtam.

Mutat fiatalkori képet, amelyen tetszetős, általa készített ruhában van. Ez ma is megállná a helyét a divat világában.

– A nagyszüleim nagyon-nagyon közel álltak hozzám. Szó szerint is, mivel utánunk költöztek, sokat találkoztunk. Mamám istenien főzött, a nagypapámról az jut eszembe elsőként, hogy fess, intelligens öregúr volt, aki mindig elegánsan, nyakkendőben járt.

Levelezőtársaktól a társastáncig

Gyerekkorában a kor divatja­ szerint sokakkal levelezett ­Ágnes: szívesen váltott szót papíron finnekkel, amerikaiak­kal, olaszokkal. Itáliai barátnőjével, Lucianával – akinek hatására olaszul is elkezdett tanulni – például még ma is tartja­ a kapcsolatot, olykor meg is látogatják egymást. ­Ágnes emellett mindig szeretett táncolni, gimnazistaként egy ideig néptáncolt is. Ez a szenvedély felnőttkorában is megmaradt, szabadidejében már sok-sok éve társastánc­klubba jár a barátaival. A táncot egyébként reumatológus doktorként is mindenkinek ajánlaná, de nemcsak annak mozgásjavító hatása miatt tartja értékesnek, hanem azért is, mert közösséget épít és a szellemet is frissen tartja.


Ágnes nagyon szereti a munkáját, hiszen szívesen segít a betegséggel küzdő embereken. Különösen szeret az idősekkel foglalkozni Fotó: Márkus Attila Ágnest szerették a barátai -->

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!