Nem költözek a jobb a munkahelyért a magyarok

A válaszadók legnagyobb része a lakóhelyéhez való érzelmi kötődéssel magyarázza az alacsony költözési hajlandóságot. Külföldi munkát csak minden ötödik megkérdezett vállalna, ugyanakkor közülük negyven százalék egyáltalán nem beszél idegen nyelvet. Mindez azért okoz nehézségeket, mert állások tízezrei betöltetlenek, holott nincs hiány a megfelelő szakképzettséggel rendelkezőkben, csak éppen lakóhelyüket nem kívánják megváltoztatni. Nemcsak nehezen költöznek a magyar munkavállalók. A megkérdezettek nyolcvannégy százaléka nem járna sem tanfolyamra, sem iskolába, hogy annak elvégzése után könnyebben találjon állást. Olyan településekre is akad példa, ahol a munkanélküliség százszázalékos, miközben a helyi termelővállalat külföldieket kénytelen alkalmazni. Emellett a távmunka sem terjedt még el itthon jelentős mértékben. Az ötven főnél többet foglalkoztató vállalatok mindössze hét százaléka ad lehetőséget távmunkára, s csak az állandó munkahellyel rendelkezők két százaléka élhet ezzel a lehetőséggel.

Székely Judit, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szakállamtitkára szerint a „röghöz kötöttség” egyik oka a sajátos hazai lakáshelyzet. Kevés a bérlakás, s a meglévők is többnyire drágák. A legtöbben saját lakásukban élnek, amitől a későbbiekben nem kívánnak megválni. Székely Judit ellenpéldaként említette Németországot, ahol a lakosságnak csak a harmada lakik öröklakásban. A szakállamtitkár további indokként említette, hogy míg az unióban megszokottnak számít, ha valaki egy órát utazik a munkahelyére, addig a magyarok elutasítják az ingázást.