2007.03.13. 09:21
A gyűlölet, a taplóság mint hungaricum
Hogy idehaza olyan a hangulat, amilyen (szar), az egy dolog. De hogy miért kell a bunkóságunkat, anyázásainkat Brüsszelbe exportálni, azt fel nem foghatom.
Már-már azt hittem, hogy a brüsszeli EP-képviselők véletlenül kimaradnak a március 15. körüli magyar hisztériából. Természetesen tévedtem. Pártjaink ottani emberei gondoskodtak arról, hogy a rólunk az utóbbi időkben kialakult kép még sötétebb legyen.
A sort a fideszes Scmitt Pál nyitotta, aki felszólalásában felszólította a magyar kormányt, hogy „tegye lehetővé a méltó, békés és félelemmentes ünneplést”. Ez még rendjén is van, de aztán szólt a tavaly október 23-i békés demonstráción résztvevő polgárok elleni brutális rendőri támadásról, majd a Kossuth téri kordon elbontását követelte.
A szocialista Kóséné ugyancsak napirend előtt mondta el, hogy „nem itt, ebben a teremben kell mondani ködös vádakat Budapestre” . Tabajdi Csaba, az MSZP EP-delegációjának vezetője egy közleményt adott ki, miszerint „a Fidesz EP-delegációja a legnagyobb magyar nemzeti ünnephez közeledve sem állta meg, hogy az Európai Parlamentben újra feljelentse a magyar kormányt”.
Érdekes, hogy – Tabajdi szerint – Scmitt beszéde alatt egy vezető európai politikus közbekiabálásával azt jelezte, nem kell egy tagország belső vitáival terhelni egy EU-s intézmény napirendjét. Akárki volt a közbeszóló, nagy hülye lehetett. Azt ugyanis, hogy egy anyázó fideszest, emeszpést, stb. senki sem állíthat meg, már egy diliflepnis is tudja.
(Különben meg annyi pénzért tessék elsviselni a magyar politikusokat. Mi idehaza a töredékéért tesszük.)