Csak a szabadságnapok egynegyedét lehet átvinni

Idén már csak a szabadságnapok legfeljebb egynegyedét adhatják ki a cégek a tárgyévet követően, kivételesen fontos gazdasági érdek esetén. Többek között erről is döntött tegnap a parlament a munkaügyi tárgyú törvények módosításairól szóló szavazáson. Az eddig érvényes szabályozás nem szabott ennek felső határt.

A tavalyról megmaradt szabadságnapokat idén még szeptember végéig kiadhatják a cégek. A jövő évtől azonban az előbb említett egynegyedet legkésőbb a tárgyévet követő év március 31-ig, kollektív szerződés esetén június 30-ig ki kell adniuk dolgozóiknak.

A Munka Törvénykönyvének megváltoztatása pontosította, milyen esetekben lehet a szabadságnapokat a következő évre átvinni. „Kivételesen fontos gazdasági érdeknek” így az minősül, ha a teljes szabadság rendes kiadása a munkáltató gazdálkodását meghatározó módon hátrányosan befolyásolná.

A törvénymódosítás rendelkezik arról, hogy az alapszabadság egynegyedét a munkáltatónak a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadnia, ha a dolgozó erre vonatkozó igényét legalább tizenöt nappal korábban jelzi. Különleges esetekben – amikor a dolgozó családi vagy személyi helyzete azt indokolja – a munkáltató köteles az alapszabadság egynegyedéből is pihenőnapokat biztosítani. Ilyen indokkal összesen három napot – legfeljebb három alkalommal – a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadni. Ebben az esetben nem kell a dolgozónak tizenöt nappal korábban bejelenteni szabadságigényét.

A kormány az Alkotmánybíróság elmarasztaló határozata miatt kényszerült a munka törvénykönyvének átalakítására. Az alkotmánybírák még decemberben nyilvánították az alapszabályba ütközőnek a szabadság „halmozását” lehetővé tevő rendelkezést. Az indoklásban az állt, hogy alkotmányos jog a pihenés, a fizetett szabadság minden évben megilleti a dolgozókat.

A munkaadók korábban felvetették, hogy a gyakran bennmaradó szabadságokat pénzben is ki lehessen fizetni a dolgozónak, vagy – indokolt esetben – összegyűjthetők legyenek. A szakszervezetek azonban – a kormánnyal egyetértésben – ragaszkodtak a valóságos, természetbeni szabadságidőhöz, a pihenés lehetőségéhez.