Újabb méretes pofon a magyar focinak

Labdarúgásunk megint szegényebb lett egy illúzióval. Ha volt egyáltalán valakinek is bármiféle illúziója. Lehet mondani, idehaza már annyira megszoktuk a focival kapcsolatos kudarcokat, hogy egy újabb maflás meg se kottyan.

Elbuktuk az Eb-pályázatot, rendben van. Csak ne kellene most azt a sok sületlenséget végighallgatni, amivel illetékesek és illetéktelenek igyekszenek megindokolni a kudarcot. Mert, hogy kudarcról van szó, azt egy pillanatig se hallgassuk el. Nem csupán azért, mert már harmadik alkalommal próbálkoztunk (mindannyiszor tök esélytelenül), s nem is csak azért, mert az általunk lesajnált ukrán–lengyel kandidálás vitte el a pálmát. Sőt, még csak nem is annak okán, mert így jó időre elfelejthetünk mindenféle Eb-rendezést. Sokkal inkább azért, mert az UEFA végrehajtó bizottságának 12 voksoló tagjai közül senki (írd és mondd: SENKI) sem szavazott ránk. Azt gondolom, ettől a ponttól kezdve nincs miről tovább beszélgetni.

Értem én, hogy a végső döntést megelőzően mindenkinek kötelező optimistának lennie, de a nyilatkozatokkor arra is gondolni kellene, hogy egyszer majd eljön az igazság pillanata. Innen nézve pedig kicsit viccesnek tűnnek a „...miénk volt a legjobb...,  ...ha csak a pályázatokat veszik figyelembe, akkor...,  stb. kezdetű mondatfüzérek. Legalább annyira, mint a „mindent megtettünk a sikerért, így emelt fővel jöhetünk haza” szlogen. Ez itt éppen annyit ér, mint amikor egy-egy olyan sportoló szájából hangzik el, aki az égadta egy világon semmit nem nyert. Igen, ő emelt fővel jön haza. A többiek meg éremmel.

Nyilvánvalóan lesznek majd olyan érvek is, amelyek tényleg szerepet játszottak a bukásunkban. Például teljesen igaz, hogy a horvátoknál és nálunk mindösszesen 15 millió ember él, míg a lengyeleknél és ukránoknál ennek majd hatszorosa. Meg az is tény, hogy az UEFA végrehajtó bizottságának ukrán tagja is van (jó, jó, ő nem szavazhatott, de azért nyilván nincs rosszban a többiekkel). Ismétlem, ezek valós dolgok, csakhát mindegyiket korábban is tudtuk. S ha akkor nem mondtuk, most mondani nem igazán elegáns. 

Ez a mostani tökéletesen illeszkedik a kudarcoknak abba a hosszú sorába, amelyeket a hazai labdarúgás évtizedek óta elszenved. Közülük is messze kiemelkedett a mexikói fiaskó. Ott 6-0 lett az eredmény. Akkor azt hittük, az a vég, annál lejjebb már nem lehetünk. De ez is sikerült. Cardiffban 12-0-ra kaptunk ki.