Űrkutatási központtá válhat Magyarország

[caption id="" align="alignleft" width="210"] Simonyi földreszállása után sem lett teljesen „mentes” magyaroktól a világűr
[/caption]Charles Simonyi szombati földreszállása ellenére nem lett teljesen „mentes” magyaroktól a világűr: közel félszáz hazai fejlesztésű berendezés, műszer kering jelenleg is a fejünk fölött különböző műholdakon és űrhajókon. Ennek ellenére a magyar űriparról a legtöbbeknek semmi, vagy legfeljebb csak a Pille névre hallgató sugárzásmérő berendezés jut eszébe. Pedig a hagyományos egyetemi (ELTE, BME villamosmérnöki kar) és az akadémiai kutatóhelyeken (KFKI) kívül tucatnyi magyar kis-és középvállalkozás érdekelt az űrkutatásban.

Ezt természetesen nem úgy kell érteni, hogy az említettek űrhajókat szerelnek a pincéjükben: a hazai űrcégek általában apróságnak tűnő, de annál nélkülözhetetlenebb speciális műszereket gyártanak, a legtöbbször nemzetközi óriásprojektek keretében francia, német, amerikai cégek alvállalkozójaként. Az 1991-ben alakult Bonn Magyarország Kft. – hazánk legnagyobb űripari cége – például egyebek között műholdak távvezérlésére szolgáló mikrohullámú berendezéseket és telemetrikus eszközöket is gyárt. Az előbbi tulajdonképpen egy feladó állomás, amellyel parancsokat lehet küldeni a több tízezer kilométer magasságban keringő műholdnak, hogy milyen üzemmódba váltson, vagy melyik kameráját kapcsolja be. Az utóbbi szerkezet pedig a műhold állapotát – egyebek között a hőmérsékletét, az akkumulátorok töltöttségét – méri folyamatosan, majd az összegyűjtött adatokat lesugározza a földre.

Számos műholdon lehet találni magyar fejlesztésű energiaellátórendszert – amely a napelem cellákat érő fényenergiát alakítja át a működéséhez szükséges árammá – vagy tudományos méréseket végző műszereket. A hazai „űripari műhelyek” méreteikhez képest tehát hatalmas kutatási potenciállal rendelkeznek, világszínvonalú műszereket, berendezéseket tudnak kifejleszteni. Problémát okoz viszont, hogy az űrbe szánt termékeket jelenleg csak nagyon költségesen, nyugat-európai tesztközpontokban lehet élesben kipróbálni, így jelentős hátránnyal indulnak a magyarországi vállalkozások a különböző pályázatokon.

A kedvezőtlen helyzeten változtathat a Zsámbéki-medencében a Talentis Program keretében épülő, várhatóan jövőre megnyíló Űripari Technológiai- és Tesztközpont. A 2,2 milliárd forintból épülő komplexumban szimulálni lehet majd a világűrben tapasztalt extrém hőmérséklet-ingadozásokat, a fellövéskor keletkező vibrációt és vákuumot, és ezeknek a hatásoknak kitéve meg lehet vizsgálni az űrtermékek megfelelő működését – magyarázta lapunknak Solymosi János, a Magyar Űrkutatási Tudományos Tanács tagja. Az űrberendezések hazai tesztelése természetesen lényegesen olcsóbb lenne a magyar cégek számára, ráadásul a kedvező ár a nyugat-európai gyártókat is hazánkba vonzhatja.

Élesedik az űrverseny

Az Európai Unióhoz újonnan csatlakozott országok között űrverseny van kibontakozóban, amelyben hazánk űriparának köszönhetően még egy-két éves előnnyel bír a többiekhez képest. Magyarország ma az Európai Űrkutatási Ügynökség (ESA) társult tagja, évente egymillió eurós (246 millió forintos) tagsági díjat fizet. A teljes jogú tagság elérése – ami évente ennek az ötszörösébe kerülne – azért lenne szükséges, hogy a hazai cégek közvetlenül is részt vehessenek az ESA által kiírt több millió eurós pályázatokon. Ehhez kormánydöntés szükséges. Az ESA-tagsággal, valamint a most épülő űrközponttal hazánk a régió űrkutatási központjává válhat, és hosszú időre biztosíthatná vezető pozícióját a magasan képzett munkaerőt igénylő és jól jövedelmező iparágban.