Isaura és a Futrinka utcaiak

Vajon gondolta-e valaki ötven esztendeje, 1957. május 1-jén, a hazai televíziózás elindulásakor, hogy milyen szerepet is tölt majd be egykor az életünkben az, amit úgy hívnak: Magyar Televízió? Bizonnyal nem. De kis is sejthette akkor, hogy a tévés személyiségek, a népszerű műsorok elválaszthatatlan részét képezik majd életünknek. Olyan részét, amelyre szívesen emlékszünk vissza, amellyel kapcsolatban mindenkinek van valamilyen személyes élménye. Igen, a tévé ügyében mi fél szavakból is megértjük egymást.

Hiszen lehet-e elfelejteni azokat a bemondókat (Takács Máriát, Tamási Esztert), akikkel szinte együtt nőttünk fel? Vagy azokat a riportereket (Vitray, Kovalik, Vértessy, később Déri János, és még hosszasan sorolhatnám), akik nélkül elképzelhetetlen volt bármilyen műsor, legyen szó közéleti magazinról vagy szilveszteri kabaréról. És ott voltak a táncdalfesztiválok, a Ki mit tud?-ok, a Riporter kerestetik-ek, amelyek sok, később nagy karriert csináló személyiséget segítettek felfedezni. Mai ésszel szinte már felfoghatatlan, hogy ezek a versengések egy fél országot ültettek a képernyők elé.

S akkor még nem szóltunk a filmekről. Igen, mert akkoriban még voltak tévéjátékok, s nem is akármilyenek. Ma is szívesen nézi az ember a Tenkes kapitányát, a Tüskevárt, a Borsot, A fekete várost, hogy Pirx pilóta kalandjairól már ne is beszéljünk. Mennyire vártuk az Esti mesét, amikor a tévémacival együtt néztük Böbe baba, Cicamica és a Futrinka utcaiak, avagy Mazsola, Manócska és Tádé történetét. A legendás rajzfilmek pedig (a Mézga család kalandjai, Gusztáv, Kukori és Kotkoda, A nagy ho-ho-horgász) felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt élményt jelentettek.

Ugyanilyen feledhetetlenek a sikersorozatok, kezdve a Forsyte Saga-tól, a Kórház a város szélén és az Isaurán át, egészen a Klinikáig és a Dallasig bezárólag. És az élő sportközvetítések... Amikor a hazai futballrangadók (akkor még volt foci és voltak nézők) és a világversenyek hangulatát már nemcsak a stadionokban, hanem otthon is érezhettük, átélhettük.

Persze, mindenkinek más és más élményt jelentett ez a fél évszázad. Az,  amely végérvényesen elmúlt, s többé már nem ismétlődik meg. Az MTV az elmúlt másfél évtizedben sokkal inkább a gondjaival hívta fel magára a figyelmet, semmint az értékteremtéssel. Higgyünk benne, hogy a következő ötven évben újra lesz erre is energia, pénz és akarat.