Hírek

2007.05.09. 10:14

Mór és a mundér becsülete

Öt éve történt a móri vérengzés. Noha immár majdnem biztosan tudjuk, súlyos tévedések kísérték az ügyet a nyomozástól kezdve, a vádemelésen át, az ítélet kimondásáig, az érintettek többnyire még mindig a mundér becsületét védik.

Stanga István

Ne szépítsük a dolgot: mint ahogyan a napra pontosan ma öt éve történt móri vérengzés a hazai kriminalisztika történetének legsúlyosabb ügye, úgy az ezzel kapcsolatos nyomozás és ítélkezés a magyarországi bűnüldözés, illetve igazságszolgáltatás egyik legnagyobb tévedése. Még akkor is igaz ez, ha a rendőrség, az ügyészség, a bíróság nem igazán hajlandó beismerni, hogy a gépezet nem jól működött. 

 Kik is mészároltak le hideg vérrel nyolc embert  öt esztendeje a Fejér megyei kisvárosban? Nem tudjuk, s nem tudják az áldozatok hozzátartozói sem. Csak annyit tudunk, hogy azoknak, akiket elítéltek ez ügyben (Kaiser Ede tényleges életfogytiglant kapott), illetve akik ellen eljárás folyik (Hajdú László), nagy valószínűséggel nincs közük a brutális bűntetthez. Hogy aztán az előzetes letartóztatásban lévő új gyanúsítottakra, a veszprémi postásgyilkosság kapcsán kézre kerített tatabányai duóra (N. Lászlóra és W. Róbertre) sikerül-e kétséget kizáróan rábizonyítani a móri vérengzést, nem tudom. Azt azonban igen, hogy ez legfeljebb az elhunytak rokonainak lesz majd elégtétel.

Számomra például az is fontos lenne, hogy tudjam, hol, mikor és miért csúsztak olyan hibák az egész eljárásba (a nyomozás kezdetétől a jogerős bírósági ítéletig, sőt, az esetleges perújításig), amelyek alaposan megtépázták a rendőrök, ügyészek, bírák tekintélyét. De talán még ennél is lényegesebb lenne, ha maguk az érintettek tisztában volnának a tévedéseikkel, s inkább ezek elemzésére koncentrálnának, semmint a mundér becsületének védelmére.

Noha egyszer majd valószínűleg könyvtárnyi irodalma lesz a móri eset nyomozásának, a vádhatóság és a bíróság munkájának, ma még jobbra szerecsenmosdatás folyik. Jó lenne már hallani egy-két önkritikus szót, egy-két beismerést. Még csak annyi sem kellene, mint amennyi öndícséretből volt akkortájt, amikor azt hitték, jó munkát végeztek.

Nem vagyok álszent, évekig írtam nyomozásokról, tudósítottam bírósági tárgyalásokról, ezért tisztában vagyok azzal, hogy az ő munkájuk sem különbözik a többitől, azaz benne van a hibázás lehetősége. De az is biztos, ha ezzel képtelenek szembenézni, újra és újra megismétlődhet a múlt.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!