Hujber túllőtt (dobott) a célon

Hogy egy politikusnak többet kell tűrnie az átlagembernél (legyen szó szavakról, netán torta- vagy tojásdobálásról), az nyilvánvaló.  Az már kevésbé magától értetődő, hogy ez a megállapítás vonatkozik-e mondjuk a művészekre is, avagy sem. Az én felfogásom szerint – ami természetesen vitatható – az ismertséggel, a sztársággal bizony együtt járnak olyan, sokszor kínos dolgok is, amelyeket el kell tudni viselni. S most természetesen nem az egyes esetekben tapasztalható csúsztatásokra, hazugságokra gondolok (ezeknél ott a jogi elégtétel lehetősége), hanem arra, ha valakinek a szennyesét kiteregetik.

Jól tudjuk, hogy a hollywoodi szupersztárok sem mindig örülnek a médiumok érdeklődésének, de azzal is tisztában vannak, hogy a média nélkül el sem jutottak volna oda, ahol tartanak. (Hadd tegyük gyorsan hozzá: a külföldi bulvárlapok, televíziók semmivel sem tapintatosabbak az itthoniaknál, sőt...) Ezért aztán nyelnek egy nagyot, s igyekeznek jó képet vágni a dologhoz.

S mi a helyzet idehaza? Nos, még korántsem ennyire letisztult a rendszer, azaz mindkét oldal keresi a helyét, a szerepét, s igyekszik feltérképezni a határokat. Konfliktusok bőven akadnak, ám ezek csak ritkán jutnak el valamiféle agresszív cselekedetig. De azért erre is akad példa.

A minap az egyik budapesti bevásárlóközpontban tartott díjkiosztón dolgozott egy internetes újság csapata, akik videót is készítettek a jelenlévőkről, így Hujber Ferenc színészről is. Utóbbi egyszercsak kikapta az újságíró kezéből a kamerát, s lehajította a negyedik emeletről. Az esetet rendőrségi feljelentés követte, s a színészt nyilvánvalóan elmarasztalja majd a bíróság, ha rongálás bűntette miatt vádat emelnek ellene.

Ám a dolog szempontjából nem is az az érdekes, hogy milyen büntetésre számíthathat Hujber. Engem sokkal inkább az foglalkoztathat, vajon miből gondolta, hogy ilyesmit is megengedhet magának. Kétségtelen, hogy az adott internetes lap (akárcsak az írott sajtó egy része) az elmúlt időszakban igen sokat foglalkozott Hujber magánéletével, annak botrányos epizódjaival, s nem is mindenkor a legkulturáltabb, legszalonképesebb formában. De azért a  bunkóságra nem feltétlenül bunkósággal kell válaszolni.

Van aztán az esetnek még egy oldala. A viktimológia (áldozattan) egyebek mellett azt vizsgálja, vajon milyen szerepe is volt magának az illetőnek abban, hogy éppen ő vált bűncselekmény áldozatává. Nos, ha Hujber áldozat (márpedig ő egy nyilatkozatában az említett internetes lap áldozatának állította be magát), akkor nyugodtan kijelenthető: jókora szerepe volt abban, hogy az események idáig fajultak. Hiszen az elmúlt időszakban ő is generálta a személye körüli felhajtást, s láthatóan tetszett neki, hogy a csapból is ő folyt. Márpedig – ahogy mondani szokták – aki utcalánynak megy, ne csodálkozzon, ha megdugják.