Rettegek, hogy a lányomék kiraknak a házamból

Az úr félelme alaptalan – mondta ügyvéd szakértőnk. Nincs az a jogszabály, amely lehetővé tenné, hogy valaki egy ház tulajdonosát, csak azért, mert úgy tartja kedve, kirakja az ingatlanból. A tulajdonjog az egyik olyan jog, amelyet a törvény a legerősebben véd.

Idős embereknek egyébként ez gyakori félelme. Agyafúrt ügyvédekről képzelődnek, akik a paragrafusokat csűrve-csavarva családtagjaik megbízásából kiforgatják őket javaikból. Tulajdonáról azonban mindenki csakis maga mondhat le. Például átruházza másra a házát. Ekkor célszerű a holtig tartó haszonélvezetet megtartani. Ez bizonyos szempontból a tulajdonjognál is erősebb. A haszonélvezőt sem lehet ugyanis kirakni.

A fenti félelemnek nem annyira jogi eredete, inkább lélektani gyökerei vannak – véli a pszichológus. Az öregek fölött, ahogy mondani szokás, eljárt az idő. Képtelenek úgy dolgozni, mint régen, vagy egyáltalán nem tudnak ellátni semmilyen munkát. Haszontalannak érzik magukat, és azt képzelik, környezetük ugyanezt gondolja róluk. Ezért gyanúsítják őket alaptalanul ellenük tervezett akciókkal.

Ilyen helyzetben tanácsos őket megnyugtatni. Hiszen végigdolgoztak egy életet, felnevelték gyermekeiket, segítettek az unokák nevelésében. Mindezek után megérdemlik a pihenést. Mutassunk rá minderre, megerősítve ezzel kompetencia-érzésüket, hiszen azt veszítették el. Legyenek feléjük gesztusaink, magyarázzuk el nekik: „fontos vagy nekem, szem előtt tartom, hogy öregen is jól érezd magad a bőrödben”. Ne mellőzzük, hanem vonjuk be őket a családi életbe.