HEOL

Ha egy kívülálló olvasta, úgy vélhette, hogy e kisvárosban csupa gonosz ember él, akikkel kizárólag Robin Hood vette fel a harcot.  Most azonban a több fronton vívott háború, úgy tűnik, véget ért. Előkészítetlenül, egyik napról a másikra. A szerző döntött így – állította ő maga utolsó bejegyzésében, és miért ne hihetnénk neki? Miért kellene annak a településszerte terjengő változatnak hitelt adnunk, amely szerint emberünk oly sok mindenkit haragított magára, hogy valaki végül befenyítette?

Vagy miért kellene elfogadnunk azt a másik verziót, ami azt állítja, hogy az illető már nem győzte a perek tucatjainak a költségeit, amelyeket ellene indítottak? Közelítsük meg inkább jóindulattal a témát, elfogadva, hogy kifárasztotta a heroikus küzdelem. Csupán véletlen lehet, hogy a lépésre akkor került sor, amikor íródeákunk mögül kiszervezte magát a saját pártja. Bizony, néha összecsapnak az ember feje fölött a hullámok.

Amúgy a blog jó dolog. Szubjektív véleményt közvetít, amivel nincs is semmi baj. Azzal már inkább, ha gyalázkodási terepet biztosít azoknak a mamelukoknak is, akik névtelenség mögé bújva próbálnak senkiből valakivé avanzsálni. Aztán csalódniuk kell, ha pitiáner cirkuszuk porondmesteréről kiderül, hogy piros az orra, és az előadás után neki kell szórnia a fűrészport a lótrágyára.