HEOL

Öt nap benzin nélkül: maga a káosz. Megoldják majd, persze, elvégre ez „csak” egy sztrájk, meg talán nem is annyira borzalmas a kép, mint azt a sajtó cifrázza. Már ha hinni lehet az idegenforgalomban érdekelteknek, akik váltig állítják: nem tragikus a helyzet.

Na persze, ez „csak” egy sztrájk, néhány nap. De mi lesz akkor, ha nem azért válik hiánycikké a benzin (gázolaj, földgáz), mert szállítási problémák miatt ideiglenesen kevesebb akad belőle, hanem azért, mert egyszerűen elfogy. Kiapad. Odalesz. Az erő. A mozgató.

Az orosz–ukrán gázvita kapcsán időnként ugye előjött már, hogy mennyire a föld mélyén rejtekező energiahordozókra szorulunk, mi, emberek, itt, a világ fejlettebb részében. Már ha ez az. Mert az őserdőből nézve nem biztos, hogy mi tűnünk fejlettebbnek, életrevalóbbnak, erősebbnek. De ez most afféle mellékszál, felvettük, ám hagyjuk is el.

Az viszont bizonyos: bár a görög benzinhiánynak lokális oka van, azért felfogható egyfajta globális figyelmeztetésnek: srácok, ne higgyétek, hogy a készletek végtelenek, és az erő mindig veletek lesz. Mert nem. Persze, nem állítom én, hogy égető a baj – vagyis hárítok, mint úgy általában az olajfüggő társadalmak –, pláne nem állítom, hogy tudnám a megoldást. Azt viszont sejtem: egy-két évtized alatt aligha lehet majd átállni valami egészen másfajta világra.