HEOL

Ők azok, akik jelen állás szerint a társadalom bátrabbik feléhez tartoznak. Igaz ugyan, hogy úton-útfélen hangzatos szlogenek hirdetik: szálljunk ki a gépjárművekből, s magunkat és környezetünket is óva, védve kerekezzünk inkább, de a városi biciklizés egyelőre felér egy komolyabb túlélőtábor legveszélyesebb etapjával.

Az autós társadalom többsége nem hogy figyelmen kívül hagyja a biciklin közlekedőket, de lehetőség szerint olykor még akadályozza, illetve próbálja lehetetlenné tenni azokat, akik meghallva az idők szavát, inkább választják a kerékpáron való utazást. A kilátástalan harcot aztán előbb-utóbb föladja a kétkerekes.

Rájön, hogy a gyalogosok még mindig kevesebb veszélyt jelentenek, mint a négy keréken száguldozók, és lassan tulajdonba veszik a sétálóutcákat, ahol persze már ők válnak veszélyessé azokra, akik éppen gyalog próbálnak eljutni céljukhoz. Lassan mindenki mindenkinek az ellenségévé válik. Izzik az autós-kerékpáros-gyalogos ellentét parazsa, s itt is, ott is afféle rőzselángként lobbannak föl az elkerülhetetlen konfliktusok tüzei.

A kerékpárutak rendszerének kiépítése sok konfliktust elkerülhetővé tenne, ám addig sem ártana, ha az egyre nagyobb és erősebb biciklis társadalommal szemben nem ellenérzések, hanem egyre inkább növekvő tolerancia jellemezné közlekedésünk mindennapjait.