HEOL

A legrosszabb álmukban se feltételezték volna róla, hogy kettős életet él. Villámcsapásként érte őket a testületért éjt nappallá tevő társuk tette, hiszen éveken át együtt járőrözött velük többek között az ilyen bűncselekmények megelőzése érdekében. Most szégyenletes bélyeget sütött mindazok homlokára, akik önként, szabadidejüket feláldozva fáradoznak a közbiztonság megszilárdításáért.

A jó szándékú sárga mellényesek megítélése ezzel a visszájára fordulhat. Szép számmal akadnak ugyanis olyanok, akik a hír hallatán – mint történt ez korábban egy megrontással vádolt megyebeli polgárőr esetében is – a világban hungarikumként ismert mintegy hetvenezres tagságú polgárőrségre ráhúzzák, hogy ilyenek ezek.

A sugallatos általánosítás ellen nehéz védekezni, még ha a közösség nyomban ki is vetette magából azt a normája ellen vétő néhány tagját, akik a testület fennállásának két évtizede alatt méltatlanná váltak a szolgálatra. Zömük ugyanis felkészülten és nagy odaadással teszi a dolgát. Ők azok, akikről azt mondta egy idős, egyedül élő csányi asszony, hogy akkor nyugodt az éjszakája, ha a lépteiket hallja az ablaka alatt. S akik miatt örökre megtanulta az egyik hevesi üzlet tetten ért betörője, hogy kerülni kell az olyan településeket, ahol polgárőrök vannak.

Bár most kissé megkeseredett a szájuk íze, azért van miért emelt fővel járniuk.