HEOL

A félszavakig szerencsére még nem jutottunk el, ne is jöjjenek olyan cudar idők. Válságvicc: közgazdász. Még jobb válságvicc: elemző közgazdász. Kampányvicc: mi nem a hatalmat szeretnénk kézbe kapni, illetve megtartani, hanem a nép javát. Szolgálni, magától értetődően. Torkos mindennapokat.

Tehát volt előétel: járulék- és adócsökkentés, 17. havi nyugdíj, lakástámogatás, autópályák, az államháztartási hitelesség helyreállítása, tőke a kis- és középvállalkozóknak, nemzeti vasútprogram, újabb százmilliárdok az egészségügyre. Főfogásként ingyengyógyszerek, családi adókedvezmény és adózás, a gyermeknevelés állami támogatása, ösztönzés az új nemzedéknek, az áram és a távhő árának csökkentése, a lakásépítés áfájának mérséklése, Új Széchenyi-terv és Új Budapest-terv és Új Millennium-terv és Új Világegyetem-terv.

Desszertként édes kis apró semmiségek, ingyentankönyv mindenkinek, a nem tanulóknak is. Még kedvezőbb diákhitel-feltételek, diplomás fiatalok foglalkoztatása, új óvodai férőhelyek, euró 2010-ben, 2011-ben, 2012-ben, 2013-ban, korrupciómentes közigazgatás és közbeszerzési törvény, igazságos közteherviselés, a vállalkozások adminisztrációs terheinek felére csökkentése. Másfelől panelprogram, tornacsarnok-építési program vidéken, olcsóbb fogamzásgátlók fiataloknak és a többi. Ez így, kérem, mindösszesen 11.500 milliárd forint lesz. Hitelkártyát pedig sajnálattal – az önök érdekében – nem áll módunkban elfogadni. Célszerű lenne máskor nem az étvágyhoz, hanem a pénztárcához szabni a rendeléseket.

A szabadság egy jó darabja a (tárgyaló, étkező, kártya) asztalnál kezdődik. És ott is végződik. A kérdés még csak nem is az, akarjuk-e. Hanem: tudunk-e egyáltalán mit kezdeni vele. Most úgy vagyunk torkig vele, hogy igazán meg se akartuk kóstolni.