HEOL

Jön megint a durva kampány, amelyben mindenről szó esik, csak arról nem, hogyan kellene még jobbá tenni a polgárok mindennapjait. Avagy elhangzanak fantasztikus ígéretek, de azok zöméből a szavazatok bezsebelése után semmi sem teljesül. Én mégis örülök ennek az időszaknak.

Különösen most, hogy látom, az egri Deák utcában még szombaton, vasárnap is szorgoskodnak a munkások, hatalmas gépek gyalulják, majd töltik fel új aszfalttal az úttestet, csillogó vadonatúj kőelemek jelzik a parkoló, a járdák teljes felújítását, ismét zöldben pompáznak a parkok. Sürget az idő, alig egy hónap múlva az urnákhoz járulnak a választók. Nem árt, ha az alatt a harminc nap alatt birtokba veszik a megszépült környezetet, megszokják azt, és a voksoláskor tudják, kinek köszönhetik a kedvező változást.

Nem csak most van ez így persze. Hasonlót tapasztalhatott a városlakó néhány hónapja a parlamenti, négy, nyolc, tizenkét éve a helyhatósági voksolás előtt is. Az út-, járda- és parkrekonstrukció szimbólummá vált demokráciánkban, akárcsak a létesítményavatások sora. Ilyenkorra mégiscsak jut pénz e munkákra, miközben négy év java része arról szólt: szűkösek a források, erre sem telik, arra sem.

Mondom, szép ez az időszak. Tökéletes az életünk persze ezek szerint akkor lenne, ha az eddigieknél sokkal sűrűbben lennének választások.