HEOL

De azt csak most tudtuk meg, hogy mennyi munka rejlett az akkori tizenkettedikesek „szívatásai” mögött. Most már mi is tudjuk.
Nem volt egyszerű dolgunk: különféle programokat kellett összeállítanunk, amelyek viccesek, de senkinek a testi épségét nem veszélyeztetik, ehhez kellékeket is be kellett szerezni. Aki tudott, az hozott otthonról néhány dolgot, én például három kis matchboxot hoztam.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Az osztályokból 2–3 ember szinte minden reggel megbeszélést tartott Tünde nénivel nulladik órában. (Mert imádunk korán kelni.)
Átnéztük a programokat – ebben főiskolai hallgatók segítettek –, a szabályokat és a péntek esti gólyabált, ami talán a legfontosabb része a hétnek. Csak hogy értsétek, adunk belőle egy kis ízelítőt.

A tizenkettedikes osztályok lyukasórán, kézműves-foglalkozás keretében elkészítették a hét jelképét, a gólyacsőrt. Természetesen szegény gilicék, de inkább a nőneműek, bosszankodhatnak, mert a csőr viselése miatt nem sminkelhetik ki magukat, és nem lehet semmiféle hajkoronájuk. Úgy gondolom, az öt végzős osztály tagjai jól együtt tudtak működni a gólyahét megszervezésében.

Remélem, a kis gólyák is fel tudtak készülni az előttük álló kihívásokra, mert sok meglepetés, program és feladat vár rájuk. Mi már nagyon várjuk és készen állunk, hogy igazi eszterházys sast faragjunk belőlük.