HEOL

Izgalmakkal telve hódította meg évfolyamunk az olasz ca’savio-i kempinget és a gyönyörű tengerpartot.Sok volt a szúnyog, de a sós víz, a parton hemzsegő kagylók és a napsütés mindenkit kárpótolt. Egymás homokba ásása mellett a legnagyobb élményt a cápasimogatás jelentette. Természetesen az olasz gasztronómia kincseivel is megismerkedhettünk, ettünk igazi olasz pizzát és gelato-t.

A cikk a hirdetés után folytatódik

A közeli vásárban megéreztük az olasz temperamentumot és vendégszeretetet, az árusok mosolyogva kínálták portékájukat: „Luki-luki! Gud prájsz veri nájsz!” Az alkudozásokkor mindenki kihasználhatta nyelvtudását, de van egy jó tanácsunk: ne az olaszoktól tanulj angolul! Az egész napos úszás, napozás és labdázás után elkezdtük felfedezni Itália gyönyörű városait.

Velencébe hajóval mentünk. A lagúnák városa mindenkit lenyűgözött, de mégis megdöbbentett az olaszok – néha túlzott – szabálykövetése: a Szent Márk téren tilos volt enni-inni, és a sziesztát is szigorúan betartották. Térkép segítségével önállóan néztük meg a várost: a Rialtót, a Dózse palotát, a Szent Márk-székesegyházat, és a kevésbé szép, de annál kellemetlenebb „illatú” halpiacot. Ellátogattunk az üveggyártásról híres Muranóba és a csipkéjéről nevezetes Buranóba. Tátott szájjal figyeltük, ahogyan a mester pár perc alatt egy kupac izzó üvegből gyönyörű hattyút készített.

Imádni való tanáraink kérésünkre megengedték, hogy a másnapi utazás helyett a parton élvezhessük a napsütést és a homok melegét.
Következő állomásunk Júlia városa, Verona volt. Az Arénában gladiátorokkal fotózkodhattunk, meglátogattuk Shakespeare Júliájának házát, ahol megfoghattuk a szobor jobb mellét, és a szerelmesek felírhatták nevüket a ház falára, hogy örökre együtt maradjanak. A nap végén Padovát is megismertük. A Szent Antal-bazilika igazi zarándokhely, ahol a szent sírjánál mi is kívánhattunk valamit. Valamennyiünk kívánsága az volt, hogy maradjunk még egy hetet, de Szent Antal ezt sajnos nem teljesítette.