HEOL

„Boldog nőnapot, Drágám! Nagyon szeretlek!” – mondja a pasi, és az emberek rögtön hanyatt vágják magukat, hogy óóó micsoda férfi, igazi úriember, meg a többi maszlag. Mert persze tök jó, hogy van egy nap, ami csak „rólunk” szól és haláli, hogy ilyenkor elismernek bennünket. Mert ilyenkor Apuci esetleg segít Anyucinak este mosogatni, a főnök meg, mondjuk szebben néz a titkárnőjére. És legyünk boldogok! Mert van olyan, hogy nőnap.

Csak hát az év további 364 napjában Apuci esetlegesen hülyére veri Anyucit, a fizetését elissza, ami megmarad, abból fizeti a kedves felesége kórházi számláját – merthogy folyton leesik a lépcsőn a szerencsétlen... A drága főnök úr meg csöndes terrorban tartja a titkárnőjét, hiszen ha nem hagyja magát megfektetni, akkor repül.

Szóval szép dolog a nőnap, de csak egy gesztus, amivel azt próbálják palástolni az emberek, hogy tulajdonképpen milyen szemét világban élünk. Ez a nap is csak olyan, mint mondjuk a Valentin-nap: nem egy napig kell valakit szeretni és tisztelni, hanem egy egész életen át. Egy nappal nem fogod jóvá tenni az esetleges sebeket és sérelmeket, vagy azt, ha szemét módon viselkedsz. Egy nyamvadt, kornyadozó virág nem fog helyre hozni vitákat – legalábbis nem végérvényesen.

A szeretetnek nem kell, hogy kijelölt napja legyen: ezt kellene már megtanulniuk az emberkéknek, akik ész nélkül rohangálnak a világban és nagy valószínűséggel már rég elfelejtették, hogy milyen is reggel csak úgy átölelni az asszonyt, vagy minden ok nélkül elvinni vacsorázni.

A határidők világában élünk: minden asztalon ott figyel a naptár vagy a határidőnapló, vagy mit tudom én, miket találnak ki manapság, hogy ne felejtsünk el semmit. Öles betűkkel van bevésve, hogy „nőnap” – nehogy már szegény csórikám elfelejtse felköszönteni az asszonykát – csakhát egy kicsit hernyós, hogy általában azt is elfelejti, mikor van a születésnapja. Meg egyéb ilyen roppant bonyolult dolgokat. Például azt az egyszerű tényt, hogy szereti.

Szóval lehet ünnepelni vakvilágba, de ne csak egy napig tartson a csodálatos eufória, hogy jéé, nők is vannak a világon!