HEOL

Nézzünk egy egyszerű példát! Leülök délután fél ötkor, hogy megnézzem az egyik kedvenc sorozatom mai epizódját. Persze szigorúan a tanulás után. Csücsülök a kanapén, pár kezdő képkocka, főcímdal, majd megint néhány apró történés és, láss csodát, jön a reklám.

Az első részlet pontosan tíz perces volt. Nagyszerű, gondolom, és miközben várok a folytatásra, sok dologgal bővítem tudásom. Például, hogy ha nagyon korpás a hajam, mivel mossam meg, és, hogy nátha esetén melyik gyógyszer a leghatásosabb. Örömmel hallom, hogy melyik a legjobb rúzs vagy épp tusfürdő, és már azt is tudom, hol vegyek fel hitelt, ami pont kapóra jön csekélyke zsebpénzem kiegészítésére. Ezután rövid hírek jelennek meg a képernyőn: rablás, karambol, csalás, sztrájk, miegymás. A filmajánló már kevésbé zavar, legalább tudom, mit nézzek a hétvégén. Hétpercnyi „hatásszünet” után ismét az epizód következik.

Megint belemerülök, de húsz perc után sajnos ismét reklám, és ez így folytatódik. Nem tudom felfogni, hogy egy háromnegyedórás filmbe miért kell három reklámblokkot besűríteni? Persze, én megértem, hogy a propagandára szükség van, és vannak érdekes, vicces reklámok, amiket szívesen megnéz az ember, ennek ellenére a filmek nem élvezhetők, mert az az öt-hét perc, amíg a szünet tart pont elég arra, hogy találjak valami más elfoglaltságot.

Eközben persze eszembe se jut a film, így mire visszaérek, lemaradtam egy fontos pillanatról, ami nélkül nem tudom tovább követni a cselekményszálat. Számomra ez olyan, mintha el se kezdtem volna nézni. Persze ha türelmes vagyok, végigülöm a reklámokat, de ez nem mindig van így. Egy szó mint száz, kevesebb reklámot, több filmet!