Óriási számok: Heves megyében több ezer tonna takarmányt raknak ki a vadállatoknak

Kovács István János, a Magyar Országos Vadászkamara Heves Megyei Szervezetének titkára a Heol kérdésére elmondta: vadfajonként eltérő lehet az az időszak, amikor gondoskodniuk kell takarmány kijuttatásáról. Ennek oka, hogy az állatfajok életmódbeli eltérései miatt különbözőek lehetnek a táplálékszűkös időszakok, a vadetetés céljai is. 

– Példaként említem a kisebb otthonterületű mezei nyulat – fogalmazott a kamarai titkár. – Számára egy alföldi élőhelyen nagyon szegény időszak a nyári aratásé, hiszen egyik napról a másikra nagy területekről tűnik el az addig hozzáférhető élelem. A gondos vadgazda ekkor megpróbálja kiszolgálni etetéssel a mezei nyúl igényét. Ezalatt a nagyvad egy középhegység erdőterületén vígan él. Télen viszont, ha a hegységekben jelentős hótakaró alakul ki, szükséges e nagyvad etetése, míg a nyúl a Dél-Alföldön a hó nélküli mezőn jól elvan. 

A szakember másik szempontként az etetés célját említette. A vadászati törvény kötelezően akkor írja elő nem zárt vadászterületen az ellátást táplálékkal, ha a vadállomány tömeges pusztulásának megelőzése, mentése ezt szükségessé teszi. Ilyen ok lehet a magas, hosszan tartó hótakaró. Más esetben a vadkár elkerülése érdekében elterelő etetést kell végezni. A vadgazda nem csak e két esetben ad élelmet a vadnak. Bár nincsenek már hosszú, kemény teleink, a vadetetés általánosságban jellemző a hideg évszakra. Így biztosítható az állomány jó kondíciója. 

– Zárt térben is etetni szükséges a vadat, az apróvadnevelés során speciális táppal takarmányozunk, míg vadaskertben, vadasparkban a benn tartott nagyvad táplálékigényét is csak így lehet kielégíteni. Speciális etetési forma a szórózás, ami a rejtett életmódú vaddisznó egy régi vadászati módja – fejtette ki a szakember. 

Ebben az esetben kis mennyiségben, de rendszeresen, főleg szemes kukoricát juttatnak ki egy helyre, amit szórónak és nem etetőnek hívnak. Itt, és csakis itt megengedett a megfelelő leshelyről, gondos szemrevételezés, kiválasztás után a vaddisznó elejtése. Máskor vadat etetőnél nem szabad lőni. 

– Rendhagyó takarmányozási forma a vadföld és a vadlegelő is – tette hozzá. – Ez olyan megművelt földterület, ahol a vad számára megfelelő növényt termesztünk, vagy fűkeverékkel alakítjuk ki a gyepet, ahol „lábon” hagyva fogyasztja el a termést. 

Arról, hogy mivel etetnek, a megyei kamara titkára elmondta: a vadgazdálkodó minden olyan takarmányt a vadja elé tehet, amit a háziállatainkkal is megetetnénk. Hibás az a felfogás, hogy bármilyen minőségű takarmány jó a vadnak. A rossz minőségű kijuttatásával sokat árthatunk. 

– Alapvetően négy csoportra osztjuk a vadtakarmányt: szálas (például réti széna, lucerna), szemes (kukorica, búza, egyebek), lédús (szilázs, szenázs) és tápok. Utóbbi lehet a zárt téri állatok takarmányozására szánt, speciális igényeket kielégítő keveréktakarmány, vagy szabad területen szintén célzottan például az agancsnövekedést elősegítő keverék. 

A vadak táplálása számokban

Kovács István János tájékoztatása szerint országosan az előző, 2020/2021-es vadászati évben 16 ezer 483 tonna szálas és 67 ezer 636 tonna szemes, valamint 44 ezer 206 tonnányi lédús takarmányt, mindezeken túl harmincezer mázsánál is több tápot etettek meg a vadakkal a vadászok. A mutatók szerint etetésre műveltek meg 22 ezer 811 hektár vadföldet és 30 ezer 420 hektár vadlegelőt. Heves megyében ebben az időszakban a következő mennyiséget juttatták ki a vad részére a vadgazdálkodók tonnában mérve: 1112 szálas, 1546 szemes és 1191 lédús takarmányt, míg tápból 4300 mázsát etettek meg. Vadföldet 595 hektáron, vadlegelőt 1 727 hektáron műveltek.